Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben (Miskolc, 1994)

Terek, szobrok, emberek

fővárosi művészt kérte fel Szemere alakjának megformálására.

1905-ben a helyi sajtóból arról értesülünk, hogy „Róna József alkotása évekkel ezelőtt elkészült, s ott hever a vármegyeháza pincegádorában. Úgy volt, hogy 1905. szeptember 17-én leleplezik, de a politikai helyzetre tekintettel valószínű, hogy a jövő év tavaszára halasztják. A szobor már biztos, hogy a vármegye háza melletti téren fog állni." A szoboravatásra végül is 1906 novemberében került sor, s ez már a negyedik módosítás volt. Tervezték október 21-re, majd 28-ra, aztán november 3-ra is. Az időpont „tologatásában" az játszott szerepet, hogy a várost felkészületlenül érte a hír, miszerint a Rákóczi hamvait szállító vonat 1906. október 28-án éjjel, Kassára menet Miskolcon is megáll. Ekkorra pedig el kellett készülni az 1901-től tervezett kilátónak, amelyet az Avas legszebb platójára terveztek. Ez a pont volt kijelölve arra, hogy többszáz mécses fellobbantásával és lángjával emlékezzen a város lakossága a fejedelemre.

Végül is november 11-én avatták fel a szobrot, s Lévay József itt szavalta el erre az alkalomra írt ódáját. Ezt követően a Korona szállodában fogadás volt, amelynek menükártyája a múzeum Szemere-hagyatékának különleges és féltve őrzött darabja. Szemere kapcsán illik tudnunk, hogy avasi síremlékén olvasható fia, Attila neve is, aki közgazdász, politikus, világutazó volt, s 1905-ben Budapesten halt meg 46 éves korában. Halála negyedszázados évfordulóján, 1930-ban a város hazahozatta hamvait, s azóta egy sírban pihen apa és fia.

Síremlék az avasi domboldlaon

105