Tóth Péter: Borsod vármegye közgyűlési és törvényszéki jegyzőkönyvei I. 1569-1578 - Borsodi Levéltári Füzetek 51. (Miskolc, 2008)

A jegyzőkönyvek I. kötete 1578

A törvényszék a következő ítéletet hozta: mivel a fogságban lévő vádlott nem tagadja a paráznaságot, a nevezett Luca asszony a mai napont harmadmagával tegyen esküt a fejére, s ha ezt megteszi, akkor holnap a fogolynak feje vétessék. A másik asszony, Erzsébet, mivel az kerítő dologról semmi sor reá nincsen, ártatlan. 2080. (I. 63.) Bakos Balázs Császtay János érdekében protestációt terjeszt elő, amely szerint Bors János ónodi provizor éjszakának idején hatalmasul a házára támadt, ott ő és társai sok hatalmaskodást követtek el, őt magát igen sok veréssel illették és a kezét is megszegték volna, az anyját és hasonlóképpen Mihály Jánost is megverték. Ennek a támadásnak Lórántffy János és Lórántffy Farkas részese volt. Az egész vármegye előtt tiltakozik tehát ezen hatalmaskodás miatt. 2081. (I. 63-65.) Bakos Balázs a vármegye által kiadott prókátort valló levéllel Heránth Gergelyné ellen a következőket adja elő: az 1577. esztendőben elbúcsúztatni kérték a nevezett Heránth Gergelytől és házastársától Pinczés Péter jobbágyot azon törvénycikkelyek tartalmának megfelelően, amelyekben őfelsége előírta, milyen módon kell lefolytatni a jobbágyok búcsúztatását. A jobbágyot békességesen elbocsátották, később azonban az alperes figyelmen kívül hagyva a törvényeket, elvette az elbúcsúztatott jobbágy 150 forintot érő szőlőjét és az kétszer is leszüreteltette. Szolgabíró és esküdt által kérték az alperestől a szőlőt és a termését, ő azonban nem adta azt vissza, hanem a márka-büntetés terhe alatt mind mostanáig magánál tartja. A szőlő értékbecslését nem a helység lakosai, hanem a törvényszéktől kikért szolgabíró és esküdt által kellett volna elvégezni, s a becslés ugyan megtörtént, a jobbágy azonban egyetlen dénárt sem kapott. A jobbágy most már nem is akarja, hogy a szőlőt elbecsüljék tőle, mert Nyéken az ilyesféle búcsúztatási ügyekben az a szokásjog, hogy a jobbágy a szőlőjével együtt mehet el a földesurától; a prókátor ennek bizonyítására csimori Kövér Ferenc és Fúló úr példáját hozza fel. Az alperes fél érdekében Szóláth a vármegye által kiadott prókátort valló levéllel így válaszol: az alperes eleget tett annak, amit a törvénycikkelyek kívántak, ezt a felperes is elismeri, patvarkodás lenne tehát, ha a búcsúztatást támadná, mivel a jobbágyot békében elbocsátották. Ami pedig a szőlő dolgát illeti, ebben az az álláspontja, hogy a törvény csak a jobbágy elbocsátását mondja ki, azt nem, „hogy a jövedelmeim