Tóth Péter: Borsod vármegye közgyűlési és törvényszéki jegyzőkönyvei I. 1569-1578 - Borsodi Levéltári Füzetek 51. (Miskolc, 2008)

A jegyzőkönyvek I. kötete 1578

törvényszék és a vármegye színe előtt kellett volna azt letennie. - Az alperes fél erre emlékeztette a vármegye közönségét, hogy őfelsége más főispánt akar kinevezni. A törvényszék nem fogadja el a kifogást, mert a vármegyének volt is és van is főispánja. Az alperes fél ezután úgy érvel, hogy nem illeti meg egyenlő rész a felpereseket, mivel a jószágokból lettek kiházasítva, külön kenyéren és kereseten vannak, különösen az egyikük; továbbá minden dolgukban ezekből a jószágokból segítették őket. Most is külön vannak, külön-külön birtokolnak szőlőket, amelyeket ezekből a jószágokból fogtak fel. Mindezt az alperes kész bizonyítani is. A felperesek nem fogadják el ezt a kifogást sem, mivel ugyanazon szülőktől származnak, most is ugyanabban a nemesi kúriában laknak, s a nőág is mindenben birtokos volt, nem számítva, hogy nem tudják, melyik birtokrész kié. Ki sem házasította az alperes őket és soha semmiben nem is volt a segítségükre. A férfiág magánál tartja azt a kiváltságlevelet is, amelyre hivatkozva el akarja idegeníteni a nőágtól a jószágokat; de a felperesek bizonyítani akarják, hogy a két ágat egyformán illetik meg a jószágok. Az alperes sürgeti a kiházasítás dolgának kivizsgálását, azt állítván, hogy Csiszár András, akihez az ő nővére feleségül ment, semmilyen jószággal sem rendelkezett, hanem azonnal kapott egy szőlőt, amelynek jövedelméből aztán mindazt megszerezte, amije most van. Amit most meg akarnak szerezni a felperesek a birtokosztállyal, azt az alperes a saját fáradságával kereste: így tehát azt is osztályra kellene bocsátani, amit Csiszár András és felesége, a felperes nővére most birtokol, mivel a kiházasításul kapott szőlő jövedelméből szerezték. A felperes fél erre azt válaszolja, hogy az említett szőlőt nem az alperes, hanem az apjuk engedte át Anna asszonynak, s amikor az apjuk halála után az alperes látta, hogy jól van megművelve, akkor elvette tőlük, aminek egyébként már van tíz esztendeje is. A jószágok jövedelméből semmivel nem segítette őket, s ha segítette volna is, kötelessége lett volna, de a felperesek semmit nem kaptak azokból. Kéri tehát, hogy az alispán menjen ki a végrehajtásra. Ezenfelül Máthé Katalin kicsi korától kezdve vele lakott, de már egy esztendeje, hogy férj-