Tóth Péter: Borsod vármegye közgyűlési és törvényszéki jegyzőkönyvei I. 1569-1578 - Borsodi Levéltári Füzetek 51. (Miskolc, 2008)
A jegyzőkönyvek I. kötete 1578
A törvényszék úgy ítélkezett, hogy a ködvetkező ülésig az alperes köteles bizonyítani. - Az alperes ehhez hozzáteszi, hogy ha nem tudna elegendő tanúval bizonyítani, akkor esküvel fogja a bizonyítást teljessé tenni. 1726. (I. 15.) Bakos Balázs a vármegye által kiadott prókátort valló levéllel Ongay Boldizsár érdekében előadja néhai Derencsenyi Péter özvegye és fia, Derencsenyi András ellen, hogy Szent György most múlt ünnepe (1576. április 24-e) táján a nevezett szolgabírót és esküdtet kért annak a jobbágynak az elbúcsúztatására, akit az alperesek elhurcoltak; az elbúcsúztatás meg is történt, ámde az alperesek a jobbágy jószágait hatalmasul maguknál tartották. A felperes szolgabíró és esküdt útján kérte ezeket a jószágokat a márka-büntetéssel együtt, de nem adták ki; az ezáltal elszenvedett kárt 50 forintra becsüli. Szolgabírót és esküdtet - Balajthyt és Császtayt - kér az előadottak bizonyítására. Senyey a vármegye által kiadott prókátort valló levéllel mindkét alperes nevében a következőket válaszolja az előterjesztésre: az széknek előtte, mielőtt még a jobbágyot elbúcsúztatták volna, megértette Derencsenyi Péter, hogy a jobbágy el akar menni, ezért mint földesura nyúlt marhájához. A nevezett Derencsenyi Péter a jobbágy elbúcsúztatása után meghalt és semmi jószágot nem vett el a jobbágytól; ezzel kapcsolatban már ítélet is született a törvényszéken. A törvényszék úgy ítélkezett, hogy a következő ülésig mind a két fél bizonyítson. 1727. (I. 16-17.) Batha a vármegye által kiadott prókátort valló levéllel Tibolth Ambrus, mint felperes érdekében a következőket adja elő az alperes Tibolth Zsigmond ellen: az 1577. esztendőben, Szent György ünnepe (április 24-e) táján a nevezett alperes a szervitoraival és jobbágyaival együtt, akiknek a neve az ítéletlevélben fel van sorolva, sötét éjszaka Sályra, a felperes földjére ment, ahol a felperes lovait őrizték, ott a felperes szervitorait, név szerint Kocsis Benedeket, Molnár Pált és Kocsis Pált elfogta, megverte és hatalmasul a vérüket is ontotta. A felperes a szervitorainak okozott nyomorúságot és kárt 50 forintért sem vállalná magára. Ha az alperes tagadna, akkor az esküje alá bocsátja a dolgot, egyébként kész maga esküt tenni.
