Tóth Péter: Borsod vármegye közgyűlési és törvényszéki jegyzőkönyvei I. 1569-1578 - Borsodi Levéltári Füzetek 51. (Miskolc, 2008)

A jegyzőkönyvek I. kötete 1578

Senyey a vármegye által kiadott prókátort valló levéllel az alperes érdekében a következőket válaszolja: a felperes szervitorai követték el a hatalmaskodást, maga a felperes küldte szervitorait és lovait arra a rétre. O mondta nekik, hogy menjenek onnét, de nem mentek el, hanem az alperes jogsérelmére és kárvallására ott maradtak. A dolognak tehát a felperes az oka, az alperes semmi mást nem tett, mint saját jogait védelmezte. Ha a felperes tagadná, hogy a rét az alperesé, akkor tegyen esküt, de ha a felperes elfogadja az alperes esküjét, akkor ő is kész megesküdni. A felperes a következőket válaszolja: Posgay György özvegyének, egy nénémnek szolgája volt, az alperes gonosz asszony embert keresett szolgáival, azért verte, taglotta őket. Abban az időben egyébként a rét senki számára nem volt tilalomban, Pünkösd ünnepe (május 26-a) táján az alperesnek a lovai is ott legeltek, a felperes lovai pedig nem a réten, hanem annak a szélén voltak. Az alperes által elmondottakkal kapcsolatban pedig protestációt terjeszt elő, mondván, hogy az alperes nem tagadja, hogy ő nem cselekedte. Szolgabírót és esküdtet kér, hogy bebizonyítsa: a rétet ők is és a jobbágyok is közösen használták. A törvényszék Korhyt és Szászfayt rendeli ki a kívánt bizonyítás elvégzésére. 1728. (I. 17-18.) Batha a vármegye által kiadott prókátort valló levéllel Tibolth Ambrus, mint felperes érdekében (pro eodem actore idem procurator, lásd az előző bejegyzést) a következőket adja elő: az 1576. esztendőben, Pünkösd ünnepe (június 10-e) táján néhai Tibolth István özvegye és az ítéletlevélben megnevezett fiai hatalmasul a felperes egyik jobbágyának, név szerint Ormos Jánosnak a kertjére törtek, a kertet lerombolták és szétvágták, pedig már 16 éve annak, hogy a kert a mondott jobbágyé. A felperes a jobbágynak okozott kárt 10 forintért sem vállalná magára. Ha az alperes taganá a cselekedetet, esküdjék meg, de egyébként a felperes maga is kész esküt tenni az ítéletlevélben leírtakról. Az alperes fél törvénykezést ígér szék előtt való szerdán és annak meghallgatására felkéri Korhyt és Szászfayt. A kerttel kapcsolatban azonban elmondja, hogy az nem a felperesé, hanem az övé, a felperesnek semmi joga nincs ahhoz. Bármit is tettek tehát a perbe hívottak,