Tóth Péter: Borsod vármegye közgyűlési és törvényszéki jegyzőkönyvei I. 1569-1578 - Borsodi Levéltári Füzetek 51. (Miskolc, 2008)

A jegyzőkönyvek I. kötete 1578

1715. (I. 10.) Fekesházy Gergely visszaköveteli Fodor Illés szökött jobbágyot Pélyről, néhai Tibolth István özvegyétől. - A végrehajtók: Korhy és Szászfay. 1716. (I. 11.) Fekesházy Gergely (idem, lásd az előző bejegyzést) Szentiványi Borbála asszonytól hasonlóképpen szökött jobbágyokat kér, akiknek a neve egy cédulára van felírva. - A végrehajtók: Korhy és Szászfay. A kért jobbágyok: Nagy Demeter és Bocsi András. 1717. (I. 11.) Bors János, Ónod várának tiszttartója protestációt terjeszt elő, amely szerint ő már gyakran intette a Sajószentpéter oppidumban lakó nemeseket, hogy urának, gróf Báthory Istvánnak az előjogaival szemben ne korcsmáltassanak bort és ne kövessenek el hasonlókat, ők azonban nem vették figyelembe az intéseket. Urának személyében kijelenti tehát, hogy nem fogja tűrni a jövendőben az ilyesmit. 1718. (I. 11.) Senyey Czobor Imre levelével protestációt terjeszt elő őfelsége érdekében azért, mert nem engedik, hogy Damassy István, Diósgyőr várának a tiszttartója malmot építsen. 1719. (1.11.) Balajthy Borbála asszony (nobilis) inti a Bellény urakat a Kápolnán fekvő birtokrész miatt, kijelentvén, hogy meg akarja védelmezni azt a birtokrészt mindaddig, amíg le nem teszik azt a 400 forint összeget, amelyet Sopronczay Márk litteratus fordított a visszaszerzésére. 1720. (I. 11.) Bakos Balázs Szinyi István érdekében a vármegye által kiadott prókátort valló levéllel Szinyi Ilona asszony ellen előadja, hogy már bemutattatott az a három kötelezvény, amelyet a felperes kapott az alperes asszonytól. - Az alperes részéről senki nem jelent meg, ezért a törvényszék meg fogja hozni az ítéletet. 1721. (I. 11-12.) Bakos Balázs Forgách Simon (magnificus) érdekében a szepesi káptalan által kiadott prókátort valló levéllel csimori Kövér Ferenc, mint alperes ellen a következőket adja elő: az 1574. esztendőben, Pünkösd ünnepe (május 30-a) táján Czobor úr meghívta a nevezett felperest a házastársával és a leányával együtt; a felesége nem ment el, de a leányát elküldte nyoszolyóleánynak, ahogyan az szokás, s odaadott a leánynak egy gyűrűt is. Amikor megérkeztek Lapispatakra, a felperes leányát magához szólította Révayné asszonyom, hogy öltöz-