Tóth Péter: Borsod vármegye közgyűlési és törvényszéki jegyzőkönyvei I. 1569-1578 - Borsodi Levéltári Füzetek 51. (Miskolc, 2008)

A jegyzőkönyvek I. kötete 1578

1666. (I. 2.) [...] nem törvényesen történt [...] nem tartozik. - Az alperes azt válaszolja, hogy az ilyen esetekben is [... ] a rendes bírónak az eljárásában [...] külön bírákat állítsanak, mivel az alperes a perviszszaűzés terhét egyedül a felperesre hárítja, hiszen az ügy nem ítéletlevélen nyugszik, így a per érvénytelen és a pervisszaűzés terhét vissza kell kapnia. - A felperes erről nem nyilatkozik, az alperes pedig várja az ítéletet. A törvényszék úgy ítélkezett, hogy még ha formálisan nincs is ítéletlevél, ténylegesen mégis van, mivel ebben az ügyben már született ítélet. Erre az alperes a következőket adja elő: amikor az alispán kijött a végrehajtásra, akkor az nem az ország jogszokásának és az írott törvényeknek megfelelően történt. Az írott törvény ugyanis azt tartalmazza, hogy össze kell hívni a birtokszomszédokat és -határosokat. Ámde azok között, akik akkor ott voltak, kevesen voltak szabad személyek, a többség szervitor volt; a szabadok sem voltak birtokosok; akik közülük mégis birtokos volt, az nem volt birtokszomszéd és -határos. Nem voltak elegen tehát a szomszédok, akik előtt a végrehajtást el kellett volna végezni, ezért kényszerült az alperes a perviszszaűzésre. A felperes szerint nem áll meg ez a kifogás, mivel elegen voltak a birtokszomszédok és mivel azok a személyek, akiket az alperes ki akart vetni a birtokból, ugyanazzal a szabadsággal éltek, amellyel ő maga. A törvényszék azt az ítéletet hozta, hogy az alperes kifogása nem tartható, mivel elegen voltak a birtokszomszédok. Ezért az ítélet ugyanaz, mint korábban. - Az alperes fél megfellebbezte ezt az ítéletet. 1667. (T. 2.) Szerafin Imre kéri Pelbárth Benedek és házastársa ítéletlevelének a párját. 1668. (T. 2.) Báthory István prókátort vallott. 1669. (T. 2-4.) A grófné asszony érdekében Ományi a jászói konvent által kiadott prókátort valló levéllel előadja, hogy a levelesítésnek megfelelően el kell fogni a levelesített személyt, azaz Csiga Györgyöt, aki jelen van. Nem fogadható el ugyanis, hogy nem volt idézve, hiszen az új ítélet szerint már korábban idézni kellett volna és meg kellett volna