Tóth Péter: Borsod vármegye közgyűlési és törvényszéki jegyzőkönyvei I. 1569-1578 - Borsodi Levéltári Füzetek 51. (Miskolc, 2008)
A jegyzőkönyvek I. kötete 1578
Borsod vármegye gyűlése [1578. január 15. előtt], 152 h. n. 1665. (I. 1.) [...] [Az alperes kifogásolja, hogy a végrehajtásról szóló levélre a szolgabíró és az esküdt nem írta rá a nevét.] Szerinte ugyanis a törvényben az olvasható, hogy nem elegendő a jegyző és az alispán kézjegye, hanem másoké is szükséges. - A felperes erre azt válaszolja, hogy a levél hátoldalára rá van írva a jegyző és az alispán neve, másnak pedig nem is kell aláírni, mivel a törvény kimondja: ha a szolgabírák nem tudnak latinul, akkor elegendő a jegyző aláírása. Az alperes hozzáteszi az általa előadottakhoz, hogy a szolgabíró és az esküdtek azt írják a jelentésükben, hogy „a törvény elé állíttatni rendeltek, miután törvényesen idézték őket, előttünk megjelentek" pedig ezt nem a szolgabíró és az esküdt kellene, hogy jelentse, hanem az egész törvényszék az ülés alkalmával [...] az idézés törvényesen megtörtént [...] és mivel a korábban megkezdett per [...] ezáltal az eljárás nem folytatható. - A felperes válasza: mindez maga a per tartalmazza. A törvényszék a következő ítéletet hozta: az alperes kifogása nem helytálló, mivel a vármegyében élő régi szokásjognak megfelelően elegendő csupán a jegyző és az alispán aláírása. A többi kifogással kapcsolatban pedig minden benne van a peres eljárásban. Az alperes erre előadja, nincs rendben és nem törvény szerint való „a törvény elé állítani rendeltek törvényes idézése" kifejezés sem, ugyanis nem őket kellett volna idézni, hanem az alperes földesúrnőjüket: és mivel az egész pernek az idézés az alapja, ez pedig nem jó, ezért összeomlik mindaz, ami reá épül. [...] 153 152 A jegyzőkönyv lapjai folyamatosan követik egymást, így joggal feltételezhető, hogy ez a gyűlés két héttel megelőzte az utána következő, már keltezett gyűlést. Az 1688. számú bejegyzés ugyan folyónak mondja az 1577. esztendőt egy augusztus 25-én végbement megegyezésről való szolgabírói jelentésben, az új év kezdete táján azonban nem lenne példa nélküli az évszám eltévesztése. 153 A lap alsó részének hiányai miatt a per vége nem tudható. Annyi azonban bizonyos, hogy ez a töredék nem függ össze a következővel.
