Szegőfi Anna - G. Jakó Mariann: Borsod megyei egyesületek adattára - Borsodi Levéltári Füzetek 50. (Miskolc, 2007)

Bevezető

jelzi a takarékossági hajlam növekedése, amely az önsegélyező egyesületek fejlődésében mutatkozik meg. Az évtized második felében az egyesülési kedv a társadalom minden csoportjában megnövekszik A Monarchia kora Az egyesületek fénykora. A polgári társadalom liberalizmusának megfelelően az egyesülési szabadság igen széles körű, a jogalkotásban kialakulnak az alapvető formális jogszabályok és a hatósági ellenőrzés normatívái. Az egyesületi alakulások statisztikája igen kedvező képet mutat, a Monarchia első évtizedében ötször annyi egyesület alakult, mint az előző évtizedben. A célok és feladatok skálája is kiszélesedik, nő az önsegélyező egyesületek száma; ugrásszerűen szökik fel a kulturális egyesületek száma, erőteljes fejlődésnek indul az érdekképviselet, a tudomány iránt ismét a reformkorihoz hasonlatos széleskörű a társadalom érdeklődése, s fokozódik a sport iránti érdeklődés is. A korszak 70-es éveiben az előző évtizedhez képest megduplázódik az egyesület alapítások száma. Ugyanakkor a 70-es években a működő egyesületek számában újszerű tendenciát fedezhetünk fel, az alapítások és az állandóság ellentmondását. Legrégebbi egyesületeink, a Széchenyi-korszak alapításai szilárd talajra épültek, s szinte valamennyi a koalíciós korszakban történt feloszlatásáig működött. A politikai mozgalmak jegyében a 40-es években és az abszolutizmus első évtizedében alakult egyesületeknek mintegy a fele nem bizonyult életképesnek, míg a 60-as, 70-es években felszaporodott egyesületeknek már csak a 30 % érte meg a következő korszakot. A Monarchia az egyesületek számára is a „boldog békeidőket" jelentette. A polgári összefogás, társulás célja a politikától a gazdálkodáson keresztül a segélyezés, önképzés és közcélokon át, a kultúra és a sport minden területére kiterjedt.