Szegőfi Anna - G. Jakó Mariann: Borsod megyei egyesületek adattára - Borsodi Levéltári Füzetek 50. (Miskolc, 2007)

Bevezető

A háború kitörése - a logika ellenére - nem hatott dermesztően az egyesületek életére, csupán csak az elsődleges célokban hozott változást. A harcoló katonák, és az otthonmaradottak ínséges helyzete került a középpontba, és megváltozott a nők helyzete az egyesületekben; aktív, tevékeny résztvevők lettek és átvették az egyesületek vezetését. A két háború között A háború, majd a katonai megszállás időszakában történt felfüggesztések, és a politikai hangulat nem kedvezett az egyesületeknek, csökkent a taglétszám, válságba kerültek a nagy múltú egyesületek is. A hatalom jobbra, a társadalom balra tolódásával egy időben, megkezdődik az egyesülési jog fokozatos szűkítése, majd felfüggesztése is. A korszakváltás új egyesülési szokások kialakulásához vezetett. A Horthy korszak kormánypolitikája az egyesületek autonómiájának visszaszorítását tűzte ki célul, ennek egyik tipikus megnyilvánulási formája volt az egyesületek centralizálása. Ekkorjönnek létre a budapesti központú nagy egyesületek, melyek az egész országot behálózták fiók és tagegyesületekkel. A központosított egyesületeket a hatolom manipulálni tudta, a kis közösségi célok helyét a politika által sugallt célok vették át. Az állam és az egyház irányító tevékenysége egészen odáig terjedt, hogy biankó alapszabályok kiadásával szervezték a legkisebb településen is a tagegyesületeket. Az egyre aktívabbá váló munkásmozgalom számára is az országos egyesületi hálózat jelentette a megfelelő szervezeti kereteket. Ilyen körülmények között az öntevékenység zászlaja alatt alakult egyesületek számára sem maradt más út a túlélésre, mint a szervezkedés. Ennek jó - és főként pozitív - példája a dalkörök országos szervezete. Az egyesületi centralizáció a közhasznú egyesületek esetében hangsú-