Szegőfi Anna - G. Jakó Mariann: Borsod megyei egyesületek adattára - Borsodi Levéltári Füzetek 50. (Miskolc, 2007)

Bevezető

határozatokat bármely közügyben és a magánszféra ügyeiben. Az egyesülési jog azt is tartalmazza, hogy a gyűlések és határozatok tartósabbá tételére a polgár, egyesületeket is alkothat. Természetszerűen az egyesülési szabadság mértéke attól függött, attól függ, hogy a hatalom az egyesületek szervezéséhez, napi működéséhez, gyűlések, rendezvények tartásához, milyen szabályokat, tiltásokat fogalmaz meg. A jogalkotás így az adott kor politikai arculatát tükrözi, ennek következtében valamennyi hatalomváltás jellemzője volt az egyesülési jog újraszabályozása. Az egyesületek történetének korszakolása, ennek megfelelően, leképezése a politika történetnek. Reformkor Tárgyunk szempontjából a korszak jellemzője, hogy az egyesülés szabályozatlan, a hatalom nem ismeri el a polgár jogát a szabad egyesülésre, a reformerek azonban a zászlajukra tűzik az egyesületi szabadság kivívását, ezt gyakorolják is titkos társaságok alakításával. A reformkor egyesületi eszménye az egész társadalmat átfogó Védegylet mozgalom. A reformkor végére a titkos társaságok a nyilvánosság elé lépnek, egymás után alakulnak a politizáló és kulturális célú kaszinók. A polgári átalakulás eredményeként megszületik az első egyesülési jogot törvényesítő rendelkezés, de a nemzet nagy létkérdései, a szabadságharc, a 40-es évek második felében elterelik a társadalom figyelmét, és az egyesületi mozgalom ellanyhul. A szabadságharctól a kiegyezésig A szabadságharc bukását követően természetszerűleg megtörténik az egyesülési jog felfüggesztése, az abszolutizmus a nemzeti társadalom minden megmozdulását elnyomta. Ebben a korszakban az egyház az egyetlen, amely egyesületeket szervezhet. A 60-as években, az abszolutizmus nyomásának enyhülésével, felpezsdül a társadalom. A jövőbe vetett bizalom visszatérését