Szegőfi Anna - G. Jakó Mariann: Borsod megyei egyesületek adattára - Borsodi Levéltári Füzetek 50. (Miskolc, 2007)

Útmutató az adattárhoz

ÚTMUTATÓ az adattárhoz Az egyesület működésének megfogalmazása: az alapszabály Az egyesület neve Az alapszabály első pontja az egyesület nevének hivatalos változata. Az egyesületek történetének kezdeti időszakában a célok minél pontosabb megfogalmazására törekedtek, így hoszszú, összetett neveket találunk, mint például a Miskolci ágostai hitvallású evangélikus egyház kebelében alakult és felügyelete alatt álló első kiházasító egylet. A gyakorlati élet lassan lekoptatta a fölösleges magyarázó szavakat és egyre rövidebbek lettek a nevek. A forrásokban arra is találunk adatokat, hogy a köznyelvben, sőt a hírlapi nyelvezetben is, a hivatalos elnevezés főként a tevékeny és nagy múltú egyesületeknél - teljesen lerövidül, a köznyelvben „Kaszinó", „Polgári Kör", és „Iparoskör" a használatos. A névrövidítés a sportegyesületeknél csúcsosodott ki, máig használatban maradt a DVTK és az MVSC. Az egyesület nevét, a hitelességet biztosító pecsét örökítette meg. A pecsét az egyesület nevének és az alakulás időpontjának feltüntetése mellett, jelképeinek, szimbólumainak rögzítésére is szolgált. Az egyesületek által használt szimbólumok többféle forrásból táplálkoztak; a nemzeti szimbólumok mellett az egyesületek szívesen használták az egyház ősi szimbólumait, sőt a pogányszimbólumokat is. A kézműves iparosság a céhhagyományokból mentette át jelképeit az egyesületekbe, ezek a jelképek mesterségük címerei voltak. A kézműves iparosság jelkép használatát vitték tovább a munkásegyesületek, immár a munkaadó gyár jelképének használatával. A munkásegyesületek hozták „divatba" a forradalmi jelképek - a sarló és kalapács, a vörös szín, a vörös zászló - használatát.