Tóth Péter: A Mária Terézia-kori úrbérrendezés kilenc kérdőpontos vizsgálatai. Gömör vármegye 1771 - Borsodi Levéltári Füzetek 48. (Miskolc, 2010)

A kérdőpontok

IMOLA

I. Urbáriumunk nincs, nem is volt.

II. Contractusunk földes urainkkal nem lévén, régi bevett szokásbul visz- sziik véghez kötölösségünket.

III. Földesúr Ragályi Gedeon részérül:

Egy jobbágy, nevezetesen Gál János nyolcz rénes forintot ad földes urának esztendőnként, abban foglaltatik minden munka s adózás.

Több földesurak részekrül:

Az többiek pedig tesszük jobbágyi kötelességünket földes urainknak, valamikor szükséges dolog hozza magával.

IV. Szántóföldeink három nyomásra szántódnak, mintegy fél részében mind őszi, mind tavaszi gabonát megtermik.

Heti és országos vásárokra el szoktunk járni Rosnyóra és Miskolczra, mely városok helységünktül helyheztetnek három mértföldnyire, az holott is mindeneket folyó áron eladhatunk és szükségünkre valót vehetünk; útja alkalmatos.

Legelő mezőnk mindenféle marháinknak kaszálás előtt is elégséges.

Az uraság engedelmébül mind tűzre, mind épületre való fánk elégséges vagyon.

Makkoltatásunk, amidőn makk terem, az uraság engedelmébül vagyon. Király désmánk nincsen.

Mind szilvásaink, mind káposztás és zöldségtermő kelteink vágynak helységünkben.

Tokajbul hozandó sóval kereskedhetünk.

Miskoltzra szőlőkapálásra eljárunk.

Kenderáztató mocsoláink vannak.

Malmunk szomszéd helységünkben vagyon.

Viszontagságok:

Az határunk mintegy fél részben sovány és nehezen trágyázó.

Kevés réteink tsak egyszer kaszálók.

Marhaitató vizünk elégedendő nincsen határunkban.

V. Mivel az házhelyek után egyenlőképen nincsenek felosztva az földek és rétek, hány posonyi mérőt vethet el egy-egy gazda, az individuális tabellábul ki fog tetszeni.

VI. Az kik marhával szolgálunk az szántás körül, azt végben visszük négy vonó marhával földes uraink majorságok körül, valamikor parancsolta- tik.

87