Tóth Péter: A Mária Terézia-kori úrbérrendezés kilenc kérdőpontos vizsgálatai. Gömör vármegye 1771 - Borsodi Levéltári Füzetek 48. (Miskolc, 2010)
A kérdőpontok
VII. Földes uraságnak hetedet adunk, hasonlóképen más közel lévő helységekben is rész szerint hetedet, rész szerint kilenczedet adnak. Más adózás fejében semmit sem adunk. VIII. Puszta hely helységünkben nincsen. IX. Örökös jobbágyok mindnyájan vagyunk. Imola, 1771. május 30. Gál János hites bíró saját keze x vonása. Fejér János hites keze x vonása. Gál István hites keze x vonása. - A vármegye által kiküldött összeírok: Uza Sándor, R[agályi] József, Tihanyi László és Czékus István. Jelzete: MOL. C. 59. 3006. cs. 76. sz. 3-6. p. IVÁNYI I. Urbariomok nintsen. II. Contractusok is nintsen. III. Consiliarius Szentmiklósi Antal uram jobbágyi egy-egy egész házhelytől fizetnek 20, azaz húsz rénes forintot és akinek négy marhája van, néggyel, akinek kettő, kettővel szolgál esztendőnként 15, azaz tizenöt napot. Ezenkívül egyszer esztendőben maga tehetségéhez képest minden gazda Tartsára elmégyen borért vagy búzáért, melly jövet-menet hat napot foglal magában, gyalogul pedig szolgál négy napot. A zsellérek pedig: Ferencz István fizet két rénes forintot 50 krajczárt, Szarvas János fizet három rénes forintot, Árvay András pedig fizet egy rénes forintot és 25 krajczárt, és amikor hogy parantsolnak, néha-néha hol marhával, hol gyalog szolgálnak, melly szokás régtül fogva megva- gyon. Méltóságos gróf Koháry Ignátz őnagysága jobbágya pedig nyolcz rénes forintot és 48 krajczárt fizet egy házhelytől, és amikor parantsolnak, gyalogul szolgál. IV. Szántóföldeik három nyomásra vágynak, mind a rozst, mind pedig az abajdócz és tiszta búzát megtermik. Réttyeik felében kétszer kaszálhatok és a’ marhák hizlalására jó alkalmatos szénát termenek. Vásáros hellyek: Rimaszombat két, Rosnyó és Jólsva négy mértföld- nyire vágynak, ahol minden héten mindeneket jó áron el lehet adni. Rimaszéts pedig fél órányira vagyon, az hol országos vásári alkalmatossággal mindeneket eladhatnak és vehetnek. 88
