Kis József: Miskolc 1956 - Borsodi Levéltári Füzetek 45. (Miskolc, 2006)

A követelésektől a lincselésig

(Földvári Rudolf, Bogár Károly, Szitovszky Zoltán és Nagypál József) folytatták útjukat, mert az ottani rendőr-tanosztály tájékoztatása szerint nem volt ajánlatos a fővárosban csoportosan közlekedni. A többiek visszatértek Gödöllőre, ahol az egyetemen gondoskodtak szállásukról és ellátásukról.

A megfogyatkozott számú küldöttség HEV-vel utazott Budapestre, majd gyalog folytatta útját. A fővárosban utcai harcok dúltak, a Központi Vezetőség Akadémiai utcai székházába épp egy tűzharc befejezése után érkeztek. Érdekes módon a tűzharc az épületet védő katonák, kormányőrök és ÁVH-sok épp a megerősítésükre kivezényelt pécsi határőrség egyik századával keveredtek tűzharcba, mivel a tüntetők követelésére a honvédek sapkájukat és jelzéseiket levették. A lövöldözésben többen életüket vesztették.48

A küldöttség épségben bejutott az épületbe. Földvári Rudolf megkereste Nagy Imre miniszterelnököt és beszámolt a borsodiak követeléseiről. A követelések közül azonban a külpolitikaiakról nem tárgyaltak, mert útközben a küldöttek megállapodtak abban, hogy nem ragaszkodnak külpolitikai követeléseikhez, számukra az eredetileg elfogadott 17 pont az irányadó. (Ezzel egyedül az egyetemi küldöttek nem értettek egyet.49) Ezután Nagy Imre pár perc erejéig találkozott a delegációval, biztosította őket egyetértéséről, vállalta a követelések végrehajtását, közölte, hogy bedolgozza a kormányprogramba, sőt kijelentette, hogy ne lepődjenek meg, ha imitt-amott túl is teljesíti azokat. A miniszterelnök arra kérte őket, hogy hazatérve támogassák a kormányprogram végrehajtásában, indítsák meg mielőbb a termelőmunkát, biztosítsák mind az üzemekben, mind a megyében a rendet. A küldöttség fellépése és követeléseinek súlya országos jelentőségű volt. A miniszterelnök a forradalmi küldöttségek sorában őket fogadta először és a borsodi követeléseket tette magáévá először. Hollós Ervin egyenesen úgy látta, hogy a „delegáció fellépése is egyik mozzanatává vált annak a küzdelemnek, amely az MDP Központi Vezetőségén, a kormányon belül folyt a helyzet értékelése körül.”50 A küldöttség tag48 Hegedűs B., 1996. 92. o.

. 49 MÓL XX-5-h. 35. dob. 1. köt. Földvári Rudolf vallomása. 1958. fcbr. 17.; ÁBTL V- 144163/17. Földvári Rudolf bírósági vallomása.; Vö. Földvári Rudolf visszaemlékezése. (Kozák-Molnár, 1993. 277. o.)

» Hollós-Lajtai, 1986. 145. o.

27