Kis József: Miskolc 1956 - Borsodi Levéltári Füzetek 45. (Miskolc, 2006)

A követelésektől a lincselésig

alapul, helyettük azonban a hallgatóság a IV. évfolyam radikális pontjait tette meg vitaalapnak. A rendkívül feszült hangulatú gyűlésen 11 pontos követelést állítottak össze, amelyben függetlenséget, a varsói szerződés felmondását, a szovjet csapatok kivonulását, egyenrangú kereskedelmi kapcsolatokat, a hadi- és politikai foglyok hazaszállítását követelték. Hiába tiltakoztak a megyei és városi pártbizottság képviselői (Tóth János és Grósz Károly) a varsói szerződés felmondásáról és a szovjet csapatok kivonulásáról szóló pontok ellen, szavuk hangzavarba fúlt. Érdekes módon azt is követelték, hogy a kormány kezdjen tárgyalásokat a szomszédos államokkal egy dunai konföderáció létrehozása céljából. Ennek az volt az oka, hogy amikor szóba került az elcsatolt országrészekkel való kapcsolat, a hallgatók egy része azt kezdte skandálni, hogy „mindent vissza”. Ekkor Fekete László adjunktus arra hívta fel a figyelmet, hogy az elcsatolt területeken élő nem magyar lakosságnak épp úgy joga van a függetlenséghez és a szabadsághoz, mint a magyaroknak és kompromisszumként a dunai konföderáció elképzelését vetette fel. A követelések végére egy záró részt is csatoltak, amelyben leszögezték, hogy határozottan elkülönítik magukat a „néptől idegen, ellenséges elemektől”, továbbá „szocializmust akarnak, de önálló nemzeti államban”. A hallgatók leváltották az ülés elnökét, a DISZ vezetőjét, majd küldöttséget választottak, amely az október 27-ére tervezett országos diákparlamenti ülésen képviselte volna az egyetemet. Az országos diákgyűlésre azonban sosem került sor, a küldöttség pedig később diákparlament néven forradalmi szervezetté alakult át, amely a megye egyik fő irányító szervezete lett. A diákparlament elnöke Fekete Simon, elnökhelyettesei Gád Szabolcs és Radi- meczky Lajos lettek, másnap elnökhelyettessé választották Dörnbach Gyulát és Szíj Zoltánt is.35

Október 22-én reggel a miskolci DIMAVAG Gépgyár fiatal dolgozói — Bogár Károly munkamódszer-átadó, Gellért Károly főművezető és Turbók Gyula üzemmérnök — is vitás kérdésekről beszélgettek. A gyári munkásság évek óta orvosoladan sérelmei megtárgyalása céljából úgy döntöttek, hogy szabad pártnapot szerveznek. Bár mindannyian párttagok voltak, bizalmuk megrendült a pártvezetésben, ezért tudtuk és beleegyezésük nélkül fogtak hozzá a szervezéshez. At35 Ungváry, 1991. 38-48, 57. o.

20