Kis József: Miskolc 1956 - Borsodi Levéltári Füzetek 45. (Miskolc, 2006)

A követelésektől a lincselésig

tói tartottak, hogy kezdeményezésüket csírájában elfojtanák, ezért aláírásgyűjtést indítottak a munkásság körében, hogy azokkal kényszerítsék ki a megoldatlan szociális, gazdasági és politikai kérdések megvitatását. Másnap reggelig 2000 munkás írta alá a gyűjtőíveket. A kezdeményezés nem maradhatott titokban, a nagyüzemi pártbizottságnak és az államvédelmi hatóságnak többen jelezték a szervezkedést, köztük egy már nem foglalkoztatott informátor, aki önként és készségesen számolt be a történtekről.36

Másnap az aláírásgyűjtők vezetőit berendelték a nagyüzemi pártbizottságra. Ok azonban nem akartak egyedül menni, ezért minden aláírásgyűjtő elment (létszámukról később tizenkét apostolnak nevezték el őket a rendőrök). Nem akartak üres kézzel sem menni, ezért 17 pontot állítottak össze a munkásokat foglalkoztató kérdésekről, javasolva, hogy azokat vitassák meg a szabad pártnapon. Jellemző, hogy a pontok összeállítása során - bár eredetileg csupán vitatémák összeállításáról lett volna szó — követeléseket fogadtak el. Elsősorban gazdasági és szociális helyzettel kapcsolatos pontokat fogadtak el, de követelték a kompromittált pártfunkcionáriusok és államvédelmisek eltávolítását, Farkas Mihály perének nyilvános tárgyalását, valamint az általános és titkos választójog biztosítását. Kiáltványukban az egyetemistákhoz hasonlóan leszögezték: „nem akarunk és csírájában el is fojtunk minden esetleges kapitalista restaurációt, bármilyen ilyen irányú törekvést. Mi szocializmust akarunk, de a mi sajátos magyar viszonyainknak megfelelően, ami tükrözi a magyar munkásosztály, a magyar nép érdekeit és legszentebb nemzeti érzéseit.”37 Pontjaikat a pártbizottságon lévő funkcionáriusok (köztük a megyei és a városi pártbizottság küldöttei) gond nélkül elfogadták és beleegyeztek a szabad pártnap megtartásába. Vita csupán annak idejéről volt. Az aláírásgyűjtők déli 12 órai kezdést szerettek volna, de ez munkakieséssel járt volna, ezért a műszaki és pártvezetők azt nem fogadták el. Végül azzal a feltétellel fogadták el a déli időpontot, hogy Bogár Károlyék megígérték, beszélnek a dolgozókkal és a hátralévő két órát le fogják dolgozni. A már-már kötetlen beszélgetés során Huzsvári Kálmán nagyüzemi párttitkár kérdésére újabb négy pont is előkerült (szovjet csapatok ki36 Lásd 3. sz. dokumentum.

37 Lásd 4. sz. dokumentum.

21