Bodnár Tamás - Tóth Péter: Borsod vármegye adózása a török korban - Borsodi Levéltári Füzetek 44. (Miskolc, 2005)

Az 1596. évi vizsgálat

Mézet és vajat többnyire 20 pintet, máskor 30 pintet adtak. Szolgáltak is. A Hatvanba való hadjárat szétoszlása után ismét adófizetőkké tették őket és most is adóznak, s ismét megállapodtak a fejadót illetően 100 forintban, a császár adóját illetően 21 forintban. 20 kila nevezetű mérték búzát és ugyanannyi árpát is fizetnek esztendőnként, valamint egy vágómarhát. A szablyapénz és a többi esetleges pénz még hallgatás alatt van hagyva. A földesúrnak minden egyes jobbágy esztendőnként 25 dénár adót fizet. Továbbá a régi szokás alapján minden egyes jobbágy tartozott esztendőnként két napot kaszálni és egy kalangya gabonát learatni, most ezen felül is szolgálni kényszerülnek. Kilencedet a gabonából adnak. TARJÁN - adózik, egykor Tokajhoz, most zálogba adás révén Bornemissza Lászlóhoz Sohonnai Mihály bíró, Fodor Máté és Bordas Demeter esküdtek jelentik. Hatvanba adóztak és első alkalommal 150 forintot fizettek, azután ez megnőtt 200 forintra és a legutolsó alkalommal is csak 200 forintot fizettek. Császár adóját esztendőnként fizettek 40 forintot, máskor 50 és 60 forintot is 25 porta után, együtt a szablyapénzzel, parochiális pénzzel, korcsmapénzzel és más hasonló pénzzel. A füleki hadjárat óta nem adóztak, de miután a legközelebb elmúlt tavasszal a török elpusztította őket és 43 személyt elhurcolt innét, ismét adófizetőkké lettek Szolnokra és megállapodtak fejadó gyanánt most csak 100 forint öszszegben, császár adója gyanánt 25 forintban 12 portára,