Bodnár Tamás - Tóth Péter: Borsod vármegye adózása a török korban - Borsodi Levéltári Füzetek 44. (Miskolc, 2005)

Az 1596. évi vizsgálat

az egyebeket hallgatásban hagyván Szent György legközelebb eljövendő ünnepéig. A földesúrnak esztendőnként Szent Márton ünnepére fizetnek közönségesen 16 forint adót, kilencedet a vetésekből adnak, tizedet a malacokból. Szolgálnak is minden szükséges dologban. PALKONYA - adózik, az egri káptalané Konya Orbán bíró és Konya Fábián esküdt jelentik. Budára adóztak és első alkalommal 100 forintot fizettek, a következő esztendőben ez leszállott 60 forintra és adtak egy vágómarhát, 20 pint vajat, egy bödön túrót. Legutoljára is 60 forintot fizettek. Császár adóját 8 porta után 12 forintot fizettek. Szablyapénzt csupán egyszer fizettek 12 forintot. Korcsmapénzt, parochiális pénzt, szakállpénzt nem adtak. Épületre való fát sem ténylegesen, sem pénzben nem adtak. Nem is szolgáltak rend szerint, de az egyik esztendőben a megállapodáson kívül tíz szekér szénát kényszerültek adni. Most már, a szolnoki hadjárat feloszlása után ismét adófizetőkké lettek és megállapodtak fejadó gyanánt 25 forint öszszegben és ugyanannyi császár adójában, mint amennyi azelőtt volt. A többiről még semmi végzés nincsen. A földesúrnak nem adnak adót pénzben, de minden egyes jobbágy két tyúkot, két házi kenyeret, egy sajtot és 4 tojást ad, a zsellérek pedig ennek a felét. Tizedet adnak a vetésekből és a juhok szaporulatából és tartoznak halászhálót, vagyis szegyét tartani a Tiszán és annak jövedelmét az úr számára beszedni. Szolgálnak azonban más dolgokban is a szükségnek megfelelően.