Bodnár Tamás - Tóth Péter: Borsod vármegye adózása a török korban - Borsodi Levéltári Füzetek 44. (Miskolc, 2005)
Az 1596. évi vizsgálat
4000 forintot csikart ki tőlük. És császár adóját is 500 porta után kényszerítettek ki tőlük segedelem gyanánt, ide számolva Csaba helységet is, miáltal 275 forintot fizettek. Leszállott azután a fejadó 3000 forintra és sok esztendőn keresztül ebben az állapotban fizettek. Miután pedig több éven keresztül elmaradtak a fizetéssel, megfutásra szánták el magukat, melynek során egy teljes esztendőn át másutt, a lakóhelyükön kívül bujdostak, majd Hozmán bég révén megegyezés és új megállapodás született, s legutoljára 2000 forintot fizettek, ebbe foglalva a császár adóját, az épületre való fát és bármilyen más esetleges fizetéseket. Csupán ajándékokat ajánlanak fel, de nem rendszeresen. A földesuraknak éves adó gyanánt minden egyes jobbágytelek után a mezővárosnak az Újváros nevezetű részétől 54 dénárt fizetnek, az Óváros nevezetű másik részétől pedig 32 és V-2 dénárt, valamint Vá köböl zabot a helyi köböllel, s négy telek után egy házi kenyeret és egy tyúkot. Borból és gabonából az úrnak kilencedet, Egerbe pedig tizedet tartoznak adni. Túlságosan is sok szolgálatot teljesítenek. Mindezekkel kapcsolatban panaszkodnak, hogy mivel ők a Diósgyőrhöz régtől fogva tartozó többi jószággal együtt az ország koronájának a tulajdonai és a jelenlegi uraknál csupán zálogban vannak, ámbár mind a rendes szolgálatokról, mind pedig az adókról, a kilenced-fizetésekről és a rend kívül való dolgok alóli bármiféle mentességekről ezen ország szent királyainak bizonyos kiváltságait birtokolták és birtokolják jelenleg is, mint a koronának sajátjai, mégis sok tekintetben akadályoztatnak a szolgálatoknak a rend kívül való és elviselhetetlen nemeivel, boraikat a jelenlegi uraik az ár biztos kifizetése nélkül elveszik tőlük. Ha ezen iga alól nem szabadulnak meg, akkor szükségszerű, hogy mind ők, mind pedig az ide tartozó egyéb jószágok is rövidesen teljesen el fognak pusztulni, mint