Bodnár Tamás - Tóth Péter: Borsod vármegye adózása a török korban - Borsodi Levéltári Füzetek 44. (Miskolc, 2005)

Az 1596. évi vizsgálat

ahogyan nagy részben már el is kezdtek pusztulni. A zálogba adás idejétől fogva ugyanis a jószágoknak csaknem a fele része elpusztult. ARANYAS - különböző nemeseké Mecher Tamás bíró, Bordas Pál és Chelen Ferenc esküdtek jelentik. Mindig Hatvanba adóztak kezdettől, az 1568. esztendőtől fogva végig és első alkalommal 46 forintot fizettek. Ez azután megnőtt 140, 200 és 250 forintra, azzal a feltétellel, hogy amint megegyeztek, sem a császár adóját, sem más adókat nem elkülönítve, hanem ebbe beleértve kelljen fizetniük. A legutolsó alkalommal végül 290 forintot fizettek. Császár adóját akkor esztendőnként 21 forintot fizettek. Szablyapénzt, ahogyan visszaemlékeznek, egyszer fizettek 1 forintot és 50 dénárt. Parochiális pénzt háromszor fizettek, egy-egy alkalommal 3 forintot. Szakáll-adót egyszer fizettek 1 forintot és 50 dénárt. Korcsmapénzt és más pénzeket ezeken kívül nem fizettek. Épületre való fát a domoszlóiak által két alkalommal adtak, s nekik fizettek egyszer-egyszer 9 forintot. Vajat és mézet különbségtétel nélkül 40 pintet adtak. Szolgáltak is. A földesürnak évi adót minden egyes jobbágy 12 dénárt fizetett, valamint két kenyeret és két tyúkot. Kilencedet a borból és a vetésekből adnak, a sertések dézsmájáért általában 3 forintot fizetnek. Szolgálnak is a szükséges dolgokban.