Tóth Péter: Két tanulmány és válogatott források Szirma történetéhez - Borsodi Levéltári Füzetek 43. (Miskolc, 2004)
TANULMÁNYOK
sőbbi Szávaszentdemeter) vagy általában a Szerémségre utal, hanem Szirmára - ezt a feltételezést bizonyítani is próbálta, 2 nem véve figyelembe, hogy az oklevélben előforduló egyéb nevek szintén délszláv környezetre utalnak. Az 1245. évi oklevél szerzőnknél azt a célt szolgálta volna, hogy segítségével bizonyítsa Szirma és a Raak-leszármazottak kapcsolatát - ez az oklevél azonban egyáltalán nem lelhető fel, így szinte bizonyos, hogy puszta kitaláció. Ugyanez vonatkozik az állítólagos 1260-ban kiadott oklevélre is, amellyel kapcsolatban a gyanút csak beteljesíti, hogy Szirmay Antal állításával szemben az általa hivatkozott új adományban nem esik szó róla, a szintén hivatkozott törvényhely pedig egyáltalán nem Szirma váráról szól (ennek létezéséről a későbbiekben sincsen tudomásunk), hanem a szirmai lakosokat rendeli Ónod várának a karbantartására. Az 1273. évi oklevél, legalábbis másolatban és dátum nélkül, de fennmaradt: tárgya azonban nem egészen azonos a Szirmay Antal által írottakkal, mivel benne IV. László egy olyan cserét erősít meg, amely István fia Miklós és rokonai: Othobor fia Kozma és Mikó, valamint Cheburka fia Ianus és János között jött létre az Ugocsa vármegyei Hetényt és Velétét illetően 3 - szó sincs benne tehát a Sajó melletti Szántóról, amely a későbbi Szirmával lenne azonos. Végül az 1295. évi oklevél már hiteles formában is fennmaradt, s ebben valóban szó esik Szántó birtokról is - a helyéről azonban nem -, amelyet Othobor és Cheburka fiai cseréltek el az Ugocsa megyei Hetény birtokra. 4 Látni való tehát, hogy szerzőnk forrásainak egy része nem létezik (legalábbis nem ellenőrizhető), más része pedig állításaival ellentétben közvetlenül nem vonatkoztatható sem a család2 Szirmay Antal, 1805b. 109. p. Nem fogadja el ezt az eredeztetést a családkutató Nagy Iván sem (lásd munkája X. kötetében a 739. oldalon a 2. jegyzetpontot). 3 ÁKOKJ. 1923—1987. II. kötet, 3650. sz. 4 ÁKOKJ. 1923—1943. II. kötet, 4026. sz.
