Tóth Péter: Két tanulmány és válogatott források Szirma történetéhez - Borsodi Levéltári Füzetek 43. (Miskolc, 2004)
TANULMÁNYOK
leg több évszázadra tekint vissza. Különösen érdekes, hogy a név a szomszédos Csabán is felbukkan, s a vele megnevezett terület elhelyezkedése is hasonló: északkelet felöl övezi a régi falumagot. 16 - Ugyancsak az újkorban bukkan fel a Kohl földrajzi név annak a mocsaras, ingoványos és nádas területnek a megnevezéseként, amely Csaba és Miskolc felől foglalja el Szirma határának északnyugati részét. Mivel az alapszava magyar tájnyelvi közszó, ezért a nyelvtudomány nem fogadja el a törökből való eredeztetését, jóllehet erre volt kísérlet a múlt században. A név környezetének településtörténeti adottságai azonban esetünkben talán nem zárják ki teljesen ezt az etimológiát. A Szirma határában fellelhető földrajzi nevek kapcsán még egy jelenségre kell felfigyelnünk. Két olyan török eredetű közszót is találunk ugyanis, amely birtokos- vagy minőségjelzős összetételben mezőgazdasági művelés alá vont területre, azaz szántóföldre utal. Ez a két szó a homok és a tarló. Közülük az első már a középkorban felbukkan a Szirma határai között lévő Szirmahomoka és a Csaba területén, de közvetlenül a szirmai határ mellett fekvő Damashomoka elnevezésekben, valamint az újkorban önálló névként [Homok], és jelzős összetétel tagjaként {Zabos homok), míg a másodiknak csak újkori előfordulását ismerjük {Hosszútarló). Amiért ezek a közszavak érdekesek, az jelentésüknek a módosulása. A homok közszó a magyar nyelvben csak a jól ismert anyagot jelenti, míg esetünkben olyan területek megnevezésére szolgál, amelyek talaja nem homok, s amely területek kifejezetten művelés alá vont szántóföldek voltak. Ez a jelentésmódosulás a magyar nyelvben nem következhetett be, ezért fel kell tételeznünk, hogy az átadó török nyelv volt az, amelyben a szó jelentése módosult. - Hasonló a helyzet a tarló köznévvel. Eredeti jelentése a török nyelvekben is 'szántóföld' 17 és sokat mond, hogy egyik legelső, 1234-ből való i6 B-A-Z. m. Lt. XV. 6. U. 297. sz.
