Tóth Péter: Két tanulmány és válogatott források Szirma történetéhez - Borsodi Levéltári Füzetek 43. (Miskolc, 2004)
TANULMÁNYOK
tóföld' 17 és sokat mond, hogy egyik legelső, 1234-ből való ilyen értelmű előfordulása kifejezetten kapcsolatba hozza a besenyő néppel: az oklevél ugyanis a Dunántúlon feltűnő Beseneuthorlou nevet 'rus Bissenorum'-nak, azaz a besenyők szántóföldjének fordítja. 18 Ennek a szónak a jelentése nagy valószínűséggel a magyar nyelvben módosulhatott, talán a 'tar' szó hatására nagyon könnyű tehát feltételezni, hogy esetünkben azért mutatkozhat az eredeti jelentés, mert egy török nyelven beszélő nép használta a terület megnevezésére és így a földrajzi név őrizte meg azt. Mármost, ha összegezni akarjuk a nyelvészet tanulságait, azt kell mondanunk, hogy valamikor a honfoglalást követő évszázadokban egy nomád nagyállattartó gazdálkodást folytató, török nyelven beszélő népcsoport telepedett meg ezen a Sajó, Hejő és Szinva által meghatározott területen. E népcsoport előkelőinek az emlékét őrzik a török eredetű személynevekből képződött településnevek, amelyek közé a Szirma is tartozik; ez a helynévadási mód megfelel a nomád szokásoknak. A csoport nyelvére a területen felbukkanó, török eredetű egyéb földrajzi nevek is utalnak. Ami pedig a névadó megtelepülök pontosabb azonosítását illeti, a nyelvi tények alapján a besenyőkre kell gondolnunk, amely népnek a Magyarországra települő csoportjai jellemző módon a hasonló környezeti adottságú területeken, az életmódjuknak leginkább megfelelő sárréteken kaptak szálláshelyeket szerte az országban. Mindez kijelöli azokat az időkereteket is, amelyek között településünk valószínűleg létrejött, mivel tudjuk, hogy besenyő csoportok a XII. század első harmada után már nem érkezhettek Magyarországra. Az állandó falvak kialakulásának a korszakában aztán ez a nomád jellegű szállás is falu lett. Érdekes módon határai főleg 17 Ligeti Lajos, 1986. 77. p. Bárczi Géza, 1941. 303. p. is Szamota István, 1902—1906. 962. p.
