Tóth Péter: Két tanulmány és válogatott források Szirma történetéhez - Borsodi Levéltári Füzetek 43. (Miskolc, 2004)

FORRÁSOK

zöld eledellel igen megtelve, a' száz rétű paczalnak lapjai kevés­sé véresek, a' lép természetes nagyságú, de fekete, szinte meg­romlott vérrel teljes és igen lágy, a belek pedig rendes állapotjokban ugyan, de levegő által felpuffadva voltak. Az egész holttestnek rothadásra való nagy hajlandóságát a' szaglás igen nyilvánította. Ezen előszámlált jelenségek megbizonyítják, hogy ezen ural­kodó betegség a' lépfenének azon nemére tartozik, mely daga­natokkal bélyegezi ki önmagát és járvány természetű, noha a' legsúlyosabb tapasztalások és állítások szerént ragadványossá is lehet bizonyos gerjek által, mégpedig inkább más állatokra, mint példának okáért a' kutyákra, mintsem az ugyanazon egy nemre tartozandókra. Okát ezen betegségnek én inkább a' leve­gő 's idő változásokban 's az ezek által okoztatott rossz minéműségében az eledelnek és italnak, mintsem csak egyene­sen a' gazdag legelésben helyheztetem. Mindezekre nézve Szirma helységére nézve e' következő ren­deléseket tettük. Elsőben az egészséges marhákat a' betegektől tökéletesen külön kell rekeszteni. Másodszor, a' holtakat mélyen el kell temetni. Harmadszor, a' gazdáknak tiszta, szellős istállóra gondjok légyen. Negyedszer, a' marhát jó gyakorta hideg vízzel megöntözget­ni, száját hébe-korba megmosni, jó eledellel és tiszta, friss víz­zel kell tartani, ottan-ottan sós vagy savanyas ételeket 's italo­kat kell szolgáltatni. A' beteg marháknak, ha kövérek, nagy forróságot, dühössé­get, kemény érverést, szemeiknek nagy tüzességét mutatják, szükséges az érvágás, néha több fontokig és több ízben, egy­szersmind belsőképen a' salétrom-, csuda- és a' keserűsó, a' hánytató borkő. Későbben, ha a' gyengeség és a' részeknek megfenésedése erőt vészen, jó a' kámfor, a' fenyőmag-por, fok­hagyma, büdöskő egyenként vagy egymással öszveköttetésben,

Next

/
Thumbnails
Contents