Tóth Péter: Két tanulmány és válogatott források Szirma történetéhez - Borsodi Levéltári Füzetek 43. (Miskolc, 2004)

FORRÁSOK

hasonlóan az angyalgyökérnek vagy a' kalmusnak felöntött leve kámforral vagy gabona pálinkával. A' gyengébb, petyhüdt álla­toknál, melyeknek szemei lankadtak, mejjbőrök lelóg, hasme­nésben szenvednek, stb. az efféléknél az érvágás nem kívánta­tik, sőt ártalmas is lehet. Jó a' hunyor gyökérnek, zsinórnak hüzása minden esetben, jók a' hideg vízzel való locsolások is; a' fent említett daganatokra pedig jó meleg hamut zacskókban gyakorta felrakni. Költ Miskolczon, Szent András hava 11-dik napján, 1837­dik esztendőben. Katona Mihály m. k. tekintetes nemes Borsod vármegye első rendes főorvosa Alszolgabíró Paulikovics László Fő esküdt Bárány Bertalan jelenlétekben TANÚKIHALLGATÁS AZ URADALOMNAK A SZIRMÁN LEGELTETETT JÓSZÁGAIRÓL (1859) A községet nedves, vízjárta határa az újkorban is állattartásra tette al­kalmassá, s az uradalom is elsősorban erre a célra hasznosította: ré­szint saját nyájait legeltette ott, részint pedig kiadta bérbe a szomszéd települések lakosainak. Hogy milyen mértékű állattartás folyt Szirmán, arra egy, a tagosítás során felvett törvényszéki jegyzőkönyvből nyerhe­tünk képet (a), valamint egy jegyzékből (b), amelyben 1821-től a szirmai legelőkre bérelt állatokat írták össze. Jelzete: B-A-Z. m. Lt. VII. 1 /c. Szirma, sz. n.

Next

/
Thumbnails
Contents