Tóth Péter: Két tanulmány és válogatott források Szirma történetéhez - Borsodi Levéltári Füzetek 43. (Miskolc, 2004)

FORRÁSOK

Egyébb aránt ismét magamot kegyes gratiájába recommendálván, alázatos 's mélly tisztelettel maradtam. Szirmán, Martiusnak 23-ik napján, 1837-dik esztendőben. Nagyságos első alispány úr nagy kegyességű uramnak alázatos szegény adófizető szolgája Alsó Szabó András Szirma helysége lakosa b. Méltóságos gróf, nékünk legkegyelmesebb atyánk, gyámunk és pártfogó földes urunk! Minekutánna az Úrban elhunyt allsó Szabó András annyira elszegényedett, el is öregedett, hogy már az urbarialis L

A telek földjét cultiválni elégtelen lett volna, Andrást, az öregebb fiát véle megkínálván, a' ki is el nem vállalta, minthogy a' föld a' gyámoltalanság és tehetetlenség végett elpallagosodott, inkább szolgálatba Papi helységébe ment. Ennekutánna elősször Istenben boldogult férjemet, azután tulajdon házamnál férjemmel együtt engemet is megkínált; én akkor is azt mondám, vágynak gyermekei, ne talán üdővel megháborítsanak; de mindezekre a' megholtnak feleletei azok voltak: azoknak soha sem kell, mert nem bírnak véle. Több ízbéli unszolásai után csakugyan Istenben elnyugodott férjem jelentést tévén az akkori uradalmi kelecsényi Tykos nevezetű praefectus úrnak, ki is megemlékezvén a' megholt férjem számos szolgálatjárul, helyben hagyta és nékie 1815-ik esztendőben, Martius 19-ik napján a' méltóságos földes uraság hatalmábul s engedelméből által is adta: mely üdőtül fogva sok szolgáltatásaim s gyámolításaim után Isten segedelmével helyre hoztam és mind méltóságodnak, mint földes uramnak, mind pedig a' nemes vármegyének azon telektül minden adózásaimat annak üdéjében mindenkor megfizettem. Most pedig az Úrban elhunyt alsó Szabó Andrásnak öregebb fia, András engem, szegény özvegyet öregségemre kezd hábor-