Holopcev Péter - Irha Melinda: Eltanácsoltak. Miskolc - Hortobágy 1952-1953 - Borsodi Levéltári Füzetek 42. (Miskolc, 2003)

A „SZOCIÁLIS TÁBOR" - A tábor krónikája

Az Állami Gazdaság napi 380-400 főt dolgoztat, mivel 200-an felül van azoknak a személyeknek a száma, akik munkaképtelenek. A telepesek lassan megszokják a munkát úgy, hogy napi teljesítményük emelkedik s az elmúlt hónapban 80-90 %-os teljesítményt értek el. Munkájukat az is ösztönzi, hogy lassan elfogy a hazulról hozott pénz tartalék és mind inkább keresményükre vannak utalva. Elhelyezésük kielégítő, kissé zsúfolt. Napi 7,50 Ft ellenében a telepes konyhán kielégítőkoszt áll a telepesek rendelkezésére és az újra beinduló konyha lassan kezdi tartozásait felszámolni. Hiányosság mutatkozik zöldség és gyümölcs beszerzésnél, amit a helyi népbolt nem minden esetben tud biztosítani. A telepesek házépítése ezen az őrsön jól lett beállítva, úgy, hogy itt a hangulat kedvező ezzel kapcsolatban, egyesek még hozzátartozójuktól pénzt is kérnek, hogy abból a házépítéshez szükséges kiadásokat fedezzék. Az elmúlt hónapban betegségek miatt 14 fő lett Debrecenbe szállítva. Közülük páran járványos hasmenés megbetegedéssel. Polgár-tanyán sok a tiszt, folyamatosan tervezgetitek, politizálnak. Egy volt csendőr alezredes javaslatot tett a táborban egy tiszti szervezkedésre, arra az esetre ha a felszabadító amerikai csapatok megérkeznek. Tedejen több telepes nő engedély nélkül elment Büdszentmihályra a fodrászhoz daueroztatni. A hónap közepén volt az első munka nélkül töltött vasárna p. Ekkor engedélyezték az első látogatásokat is, ami rosszul végződött. Több asszony is megpróbált a látogatókkal cenzúra nélkül levelet kijuttatni a táborból. Az ügyeletes rendőr számítva erre a lehetőségre az egészet elkobozta. A bűnösöket kéthavi csomagelvonással büntették. Ez súlyos fenyítés volt, hiszen a legkisebb csomag is nagyobb lehetőséget biztosított a túlélésre a silány koszt miatt. A kintről érkező levelek sem biztatták semmi jóval a kitelepítetteket, a hozzátartozók is attól tartottak, hogy előbb-utóbb rájuk is sor kerül. „Már érezhetően hosszabbodnak az esték, a pajta olyan mintha szabad ég alatt lennénk, sőt rosszabb, mert nappal forró az eternit