Tóth Péter: Zemplén vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái II. 1561-1563 - Borsodi Levéltári Füzetek 40. (Miskolc 2001)

olyannak, amely a nevezett asszony földjén fekszik - a birtoklásától és használatától; a mondott szőlő egyébként Cselej possessio szőlőhegyén van. 1852. (I. 279.) Nátafalussy Albert szolgabíró és Pozsgay Márton esküdt (nobiles) a következő jelentést terjesztette a vármegye közönsége elé: ők a Böjtfő vasárnap utáni legközelebbi csütörtökön (február 19-én) kimentek Gatály possessio helyszínére és ott Pazdicsy András, Pazdicsy Mátyás, Pazdicsy Sebestyén és Pazdicsy Ágoston (nobiles) részéről, mint felperesek részéről a törvénycikkelyekben foglaltaknak megfelelően megkérték Gatályi Andrástól és Gatályi Gáspártól (nobiles) Pelbartoczkit, Rusin Tamás fiát, Vályok Balkót és Bodnár fiait, valamint azt a nemesi udvarházat, amelyben néhai Gatályi Miklós (nobilis) lakott. A nevezettek pedig erre a keretesre azt válaszolták, hogy a dologgal kapcsolatban megkeresik Tibay Kristófot és Somogyi Benedeket (nobiles), s majd ha velük beszéltek, meglátják, mit kell tenniük. 1853. (I. 280.) Pazdicsy András, Pazdicsy Mátyás, Pazdicsy Sebestyén és Pazdicsy Ágoston (iidem nobiles de Pazdycz, lásd az elző bejegyzést) Benedek deák (litteratus) által felkéri Nátafalussy Albert szolgabírót, valamint Sztáray Antal és Pozsgay Márton esküdteket egy vizsgálat elvégzésére: annak a bizonyítására tudniillik, hogy a nevezett jobbágyokat a mohácsi csata előtt ők birtokolták és a mondott csata után hatalmasul foglalták el tőlük azokat. 1854. (I. 280.) Gatályi András és Gatályi Gáspár felkéri Nátafalussy Albert szolgabírót, valamint Sztáray Antal és Pozsgay Márton esküdteket (eosdem, lásd az előző bejegyzést) annak bizonyítására, hogy ők semmit sem foglaltak el Pazdicsy Andrástól, Pazdicsy Mátyástól, Pazdicsy Sebestyéntől és Pazdicsy Ágostontól (ab eisdem), hanem vérrokonság folytán birtokolják a mondott jobbágyokat. Felkérik továbbá a nevezett szolgabírót és esküdtet annak bizonyítására is, hogy az a pénzösszeg, amelyért ezek a jobbágyok a kezüknél vannak, egy velük szemben fennállott tartozás kiegyenlítése volt. 1855. (I. 280.) Nagymihályi István, a vármegye alispánja és Nátafalussy Albert szolgabíró a következő vallást tette a vármegye közönsége előtt: ama megállapodást Nagy János (nobilis) betartotta, de Miklós deák (litteratus), valamint Zsófia asszony, Dorottya asszony, Erzsébet asszony, Katalin aszszony és Borbála asszony, néhai Lukács deák (litteratus) leányai nem tartották be. A mondott férjek egyébként: Zsófia asszonyé Pozsgay Márton, Erzsébet asszonyé Sztankóczy János, Katalin asszonyé Buday János, Borbála aszszonyé pedig Nyéky István. A vallást Nagy János kérésére vezették be a jegyzőkönyvbe. 1856. (I. 280.) Bánffy Sandrinus és Bánffy Gábor érdekében a vármegye által kiadott prokurátort valló levéllel Cseley János az alábbiakat terjesztette elő: Dobó István úr (magnificus) nem indíthatott volna pert sem a nevezett alperesek ellen, de mások ellen sem, mivel főben járó ítélet alatt van, amit