Tóth Péter: Zemplén vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái II. 1561-1563 - Borsodi Levéltári Füzetek 40. (Miskolc 2001)

őfelsége törvényszéke Szent Lukács evangélista ünnepének a nyolcadán (1561. október 25-én) nyilvánosságra is hozott. Ezt a tényt az alperesek egy, a vármegye közönsége által kitűzendő határnapon készek is bebizonyítani. 1857. (I. 280.) A vármegye közönsége a következő határozatot hozta: Bánffy Sandrinus és Bánffy Gábor a következő törvényszéki ülésen bizonyítsa be az állítását. 1858. (I. 281.) A felperes fél, tudniillik Potenciána asszony (nobilis), néhai Füzesséry Mátyás (nobilis) özvegye érdekében a vármegye által kiadott prokurátort valló levéllel Lasztóczy János deák (nobilis litteratus) a következő módon tette meg előterjesztését Bethleny István és Bethleny Imre (nobiles) ellen: a Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe előtt való napon (február 1én) a felperes asszony valamelyik jobbágya, név szerint Katona Antal Nagymihály oppidumba utazott az ott akkor tartani szokott vásárba, s amikor onnét a közönséges és szabad úton hazafelé indult, akkor Bethleny István szekérrel"

1 utána ment és nem tudni, mitől indíttatván, a nevezett Katona Antalt a szekérrel feltaszította és bármiféle ok nélkül nyomorúságos halállal megölte. Amikor pedig Tibay László (nobilis) tudomást szerzett erről a hatalmaskodásról, akkor rögtön a gyilkosság helyszínén elfogta a nevezett Bethleny Istvánt: de miközben az alispán úr kezébe akarta adni a foglyot, Bethleny Imre fegyveres kézzel rátámadt és hatalmasul kiszabadította a gyilkost. - A felperes követeli, hogy a törvényszék büntesse halállal Bethleny Istvánt. 1859. (I. 281.) Körtvélyesi Soklyossy Miklós deák (litteratus) a vármegye által kiadott prokurátort valló levéllel az alperesek, azaz Bethleny István és Bethleny Imre (lásd az előző bejegyzést) érdekében az alábbi feleletet adta: a kereset a legkevésbé sem tartozik a felperes asszonyra, azaz Füzesséry Mátyás özvegyére, Potenciánára, mivel a meggyilkolt nem az ő, hanem Füzesséry Mátyás fiainak a jobbágya volt. A felperes ugyanis csak mint dotalista ül benne meghalt férje jószágaiban. 1860. (1. 281.) A felperes fél erre (lásd az előző bejegyzést) azt válaszolta, hogy ameddig férje nevét és címét viseli, addig Füzesséry Mátyás jószágai is az asszony birtokában vannak. 1861. (I. 282.) Az alperes fél azt mondja, hogy nem tagadja: a mondott gyilkosságot (lásd az 1858. számú bejegyzést) valóban ő követte el, de nem szántszándékkal, hanem a saját védelmére cselekedte, amit cselekedett; a nevezett szervitor ugyanis megtámadta és meg is sebesítette őt. Mindezt tanúbizonyságok által be is akarja bizonyítani. 1862. (1. 282.) A felperes fél (lásd az előző bejegyzéseket) ugyancsak bizonyítani kívánja a keresetét.