Tóth Péter: Zemplén vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái II. 1561-1563 - Borsodi Levéltári Füzetek 40. (Miskolc 2001)

írni mindkét fél számára azok másolatát, szemben az eddigi gyakorlattal, amely szerint rögtön és külön is megkapták a levelet. 1841. (I. 276.) A vármegye nemeseinek a közönsége a következő statútumot alkotta: az ispán úr és az alispán az erre kirendelt embereikkel bárhol üldöztethetik és elfoghatják a tolvajokat, a rablókat, a gyújtogatókat és más gonosztevőket. 1842. (I. 276-277.) Zsófia asszonynak (nobilis), Pozsgay István (nobilis) házastársának, mint alperesnek az érdekében Soklyossy Miklós deák (nobilis litteratus) a vármegye által kiadott prokurátort valló levéllel a következő feleletet adja Nátafalussy Albert ellen: az intésről kiadott bizonyságlevélből megértette, hogy a felperes a jegyajándékot követeli csak az alperes aszszonytól, s hogy ezen jegyajándék fejében a vitatott jószágokat akarja megszerezni. Mindez azonban nem elegendő a dolog megítéléséhez: a felperes ugyanis, amint azt a vármegye közönsége jól tudja, megverte az alperes aszszonyt, sőt a vérét is ontotta, s ezért a törvényszék el is marasztalta a súlyosabb hatalmaskodás vétkében. Ezután azonban a felek valamely jámbor nemes férfiak - tudniillik Nagymihályi István, Körtvélyessy Pál, Körtvélyessy Mihály, Hrabóczy Mihály szolgabíró, Vathay János, Keczer Ferenc, Nátafalussy János, Sztankóczy Fülöp és sztankóci Borbély Ferenc -, mint választott bírák előtt a következő megállapodásra és békességre léptek: a felperes fél, azaz Nátafalussy György a bárhol is található jószágainak fele részét a vérontás fejében átadja és átengedi az alperes asszonynak. Mivel tehát a jószágokat csupán mint jegyajándékot követeli, törvénytelenül zaklatja az alperes asszonyt, hiszen azok nem csak jegy ajándék címén, hanem a rajta elkövetett vérontás miatti büntetés megváltásaként vannak a kezénél. Ennek bizonyítására a prokurátor két levelet is bemutatott a vármegye közönsége előtt, tudniillik a törvényszéknek a vérontásról kiadott ítéletlevelét és a nevezett választott bírák előtt kötött megállapodást. 1843. (I. 277.) Nátafalussy Albert érdekében (pro A = actore, lásd az előző bejegyzést) Cseley János a vármegye által kiadott prokurátort valló levéllel a következő feleletet adta: a felperes fél ebben a perben csakis azokat a jószágokat keresi és nem másokat, amelyek az alperes fél kezénél jegyajándék címén vannak; a törvénycikkelyekben foglaltak szerint mást nem is kereshet. Mivel pedig nyilvánvaló, hogy a mondott aszszony mint dotalista tartja kezében a birtokokat, ezért az általa adott felelet nem is tartozik a perhez. Ami az alperes prokurátora által bemutatott két oklevelet illeti: azokra a felperes azt válaszolja, hogy ő semmiféle jószág átadását nem ígérte meg az alperesnek, hanem pénzfizetésben állapodtak meg egymással - ezt tanúbizonyságokkal is igazolni akarja. A felperes tehát jogosan inthette az alperes asszonyt a jegyajándékkal kapcsoaltban, aki ráadásul - és a tanúk ezt is bizonyítani tudják -