Tóth Péter: Zemplén vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái II. 1561-1563 - Borsodi Levéltári Füzetek 40. (Miskolc 2001)

az asztalra a törvényszék elé, majd később azt onnét az alispán és a szolgabírák egyetértése és beleegyezése nélkül visszavette, s ezáltal megsértette a törvényszéket. Az előterjesztő tehát az elmondottakra tekintettel kéri a nevezett Szentmarjay Mátyásnak a széktörés vétkében való elmarasztalását. 2336. (I. 384.) A fenti előterjesztésre (lásd az előző bejegyzést) Szentmarjay Mátyás a következőket felelte: ö nem hatalmasul vette vissza az asztalról a mondott pénzösszeget, hanem azért, mert a törvényszék állásfoglalásából megértette, hogy ez az összeg nem elegendő a bírság megfizetésére. Ennélfogva a legkevésbé sem sértette meg a törvényszéket. 23 37. (1.384.) A vármegye közönsége az ügyben (lásd a 2335-2336. számú bejegyzéseket) azt a határozatot hozta, hogy Szentmarjay Mátyást el kell marasztalni a széktörés vétkében, mivel önhatalmúlag, beleegyezés és protestáció nélkül vette vissza az általa egyszer már letett pénzösszeget. - Szentmarjay Mátyás megfellebbezte ezt a határozatot. 2338. (l. 384-385.) Helmeczy Márton deák (nobilis litteratus) a Szent Benedek konvent által kiadott prokurátort valló levéllel a következőket terjesztette elő ruszkai Dobó István és ruszkai Dobó Domonkos érdekében nagymihályi Bánffy Sandrinus és nagymihályi Bánffy Gábor (egregii) ellen: jóllehet a vármegye közönsége a legutóbb tartott törvényszéki ülésen semmissé nyilvánította a nevezett Dobó István és Dobó Domonkos (magnifici) részére felvett tanúvallásokat, mert a tanúbizonyságok nem eskü alatt vallottak, s újból való vallásfelvételt rendelt el, a nevezettek mégis a korábbi vallások elfogadását kívánják, mivel a vallások megsemmisítésével Dobó István előterjesztése is semmissé lett. 2339. (I. 385.) Erre az előterjesztésre nagymihályi Bánffy Sandrinus és nagymihályi Bánffy Gábor érdekében a vármegye által kiadott prokurátort valló levéllel Cseley János a következőket válaszolta: mivel az előző törvényszéki ülésen Dobó István (magnificus) királyi büntetésben marasztaltatott el - prokurátora ugyanis nem tudta bemutatni a prokurátort valló levelet, s mivel mindeddig még nem tette le a kiszabott büntetéspénzt, ezért Márton deák nem szólhat az érdekében. Egyúttal kéri, hogy a törvényszék hozzon az ügyben ítéletet. 2340. (l. 385.) Márton deák (litteratus) kijelenti, hogy a Dobó-urak az ügyben nem felperesek, hanem alperesek, mivel magukat védelmezik a rajtuk keresettjószágok birtokában. 2341. (I. 385.) A vármegye közönsége a következő határozatot hozta: mivel Dobó István és Dobó Domonkos bizonyításából nyilvánvalóan kiderül, hogy a bizonyítást kettőjük számára végezték el, ezért mindketten felperesek és így Dobó István törvényesen marasztaltatott el a királyi büntetésben.