Csorba Csaba: Miskolc középiskoláinak levéltári dokumentumai a kezdetektől 1950-ig - Borsodi Levéltári Füzetek 29. (Miskolc, 1989)
GIMNÁZIUMOK
1863 között több szakaszban ment végbe. Több mint tíz évvel az Entwurf megjelenése után sürgetővé vált a protestánsok számára egységes iskolaszervezet kialakítása, de az egyetemes tanügyi bizottság, amely hivatva lett volna az egyházkerületek közötti elvek egyeztetésével a protestáns iskolákra mindenütt érvényes iskolai rendszert kidolgozni, az elvi különbségek miatt ezt nem tudta elérni. A Tiszáninneni Református Egyházkerület 1861-ben bizottságot küldött ki a tanügy végleges rendezésére; a mintát a sárospataki iskola rendszerének tervezete szolgáltatta, amely szerint a gimnázium nyolc osztályú, nyolc tanárral; nincs elkülönítve az al- és a felgimnázium, viszont a tisztán filozófiai tanulmányokat el kell különíteni. Az 1860-as évek elején az enyhülő politikai légkör hatására a kormányzat több olyan rendelkezését volt kénytelen visszavonni, amelyektől korábban az iskola nyilvánossági joga függött. 1860. május 5-én a kötelező álla mi tantervre vonatkozó rendeletet vonták vissza, 1861-től pedig ismét élhettek az 1791:26.tc.-ben foglalt tanügyi önkormányzati jogukkal, fenntartva az állam főfelügyeleti jogát. Az 1862/63-as tanévben bevezették a sárospataki nyolc osztályos tanterv szerinti oktatást. 1863-ban a Helytartótanács 37.722.sz. rendelete az érettségi vizsgákról lehetővé tette, hogy ettől a tanévtől a miskolci református gimnáziumban is érettségi vizsgákat tarthassanak. Az 1862/63. évi tanterv a tantárgyak osztályonkénti felosztását tekintve lányegében az iskola egyházi jellegének megszűnéséig érvényben volt. Az 1883:30.tc. növelte az iskolában alkalmazandó tanárok számát; a törvény végrehajtása azonban az egyház anyagi nehézségeibe ütközött. Ettől az időtől kezdve napirenden volt az államsegély igénybevételének kérdése, amit végül 1889-ben kért az iskolafenntartó egyházközség. Az állami segélyezés feltétele az állami tanterv alkalmazása volt. A segélyből fizetett tanárokat az állam nevezte ki. Az államsegélyre az új iskolaépület építési költségei miatt is szükség volt. Az iskola új, Szinva parti épülete 1898-ra készült el, felavatására 1899 szeptemberében került sor. Az 1890:30.tc. adta lehetőséggel, hogy ún. görög-pótló tárgyakat tanítsanak, élt az iskola. A gimnáziumot érintő nevelési és szervezeti kérdésekről a törvény megjelenése után az 1891/93. évi budapesti országos református zsinaton alkotott egyházi alkotmány rendelkezett. A református gimnázium az 1883:30.tc. életbelépése és az államsegély igénybevétele után is megmaradt egyházi iskolának, amely fölött az állami
