Csorba Csaba: Miskolc középiskoláinak levéltári dokumentumai a kezdetektől 1950-ig - Borsodi Levéltári Füzetek 29. (Miskolc, 1989)

TANÍTÓ- ÉS TANÍTÓNŐKÉPZÉS

TANÍTÚ- ÉS TANÍTÓNÖKÉPZÉS ( az iskolatípus általános jellemzése) Az intézményes tanítóképzés a XIX. század első felében kezdődött meg Magyarországon. Korábban szakirányú képzettség nélkül vagy néhány grammatikai osztály elvégzésével tanítottak. Bár a XVIII. század végétől az ún. normaiskolákban (a tankerületek székhelyén működő négy osztályos, magasabb szintű elemi iskolák) elkezdték a tanítók képzését, de ezek sem megfelelő számú, sem megfelelő képzettségű tanítót nem tudtak kibocsájtani. Az első önálló tanítóképzők egyházi irányítás alatt jöttek létre: Pyrker László egri érsek 1828-ban, a protestánsok Debrecenben, Nagykőrösön, Nagyenyeden 1839-ben, az esztergomi érsekség 1842-ben indított be "mesterképzőket". Az állami tanítóképzés ügye összekapcsolódott a reformországgyűléseknek a magyar államnyelvvé tételéért folytatott harcával. Az 1840. január 31-i országgyűlési felirat követelte magyar nyelvű preparandiák felállítását, amire a királyi válaszleirat Ígéretet is tett. Fnnek alapján létesültek a királyi katolikus képzők az 1040-00 években Pesten, Szegeden, Miskolcon, Érsekújváron és Nagykanizsán. A kél. évfolyamú képzéssel az egyházi tanítóképző szervezetéi és tanrendszeréi voltok át. A tanulmányok során egyrészt az elemi iskolai tantárgyakat dolgozták fel, másrészt tanítás- és neveléstant tanultak, valamint zenei oktatásban részesüllek a tanítójelöltek. Az iskolák fenntartója a falul ílos tanulmányi alap volt. A H"| y tar tri tanács állal kiadott "Magyarország elemi Lain M Iá inak szabályai" c. rendtartás még a fór? 1 etili iskolák közó sorolta a tani lol.ép/ôkol. HI4'>-hen. Iz a dokumentum egyben kimondta, hogy lanilriii.il és segédtanítónál, csak az nevezhető ki, aki képzőt, végzett. A tani löl-.ép/ől- állaim felügyeletét a tankerületi főigazgató közvetítéséve! a Helytartótanács gyakorolta, a vallási tárgyak tanítási vázlatait pedig az illetékes egyházi halóság hagyta jóvá. Az 1848/49-es szabadságharc bukása után a magyar oktatásügy teljes irányítását a bécsi közoktatásügyi minisztérium vette át. A tankerületi főigazgató helyett a központi szervekkel a kapcsolatot 1849 októberétől a polgári közigaz gatási kerületek főbiztosai mellé rendelt iskolafelügyelők látták el. 1850. január 9-töl Kerületi Tanhatóságok vették át a közvetlen felügyeletet, élükön katonai kerületek miniszteri biztosával és megfelelő számú iskolai felügyelővel. A kerületi Tanhatóságok 1854-ig álltak fenn, szerepüket ezután a helytar-