Csorba Csaba: Miskolc középiskoláinak levéltári dokumentumai a kezdetektől 1950-ig - Borsodi Levéltári Füzetek 29. (Miskolc, 1989)

TANÍTÓ- ÉS TANÍTÓNŐKÉPZÉS

tósági osztályok vették át, A magyar oktatásügy teljes átszervezését célul tűző Leo Thun vallás- és közoktatásügyi miniszter 1855. április 25-i rendelete alapján megszüntették az 1840-es években alapított tanítóképzőket és helyettük új, német nyelvűek alapítását határozták el. A kiegyezés után gyors ütemben indult meg a polgári közoktatás kiépítése. Az 1868:XXXVIII,. tc. alapján a felekezeti tanítóképzők mellett sorra alakultak az államiak s tanulmányi idejüket ekkor három évre, 1881-ben a 15.369/ 1881. VKM. sz. rendelettel négy évre emelték. A tanítóképzőbe négy gimnáziumi vagy polgári osztály elvégzésével lehetett jelentkezni; a tanulmányok befejezfével a jelöltek vizsgát (képesítővizsgát) tettek és csak ennek sikeressége esetén kaptak tanítói oklevelet, 1920-tól hat évre emelték fel a képzési időt, megjelent az új tanterv is és az 1920/21-es tanévet már e szerint kezdték. Az ország gazd3sági helyzete azonban újabb módosításra késztette a VKM-et és 1923-ban megint öt évfolyamú képzést vezettek be. A tanító(nő)képzők állami felügyeletét a dualizmus korában először a tanfelügyelő látta el, majd 1905-tól külön szakmai felügyeletet is kaptak, 1920-ban egy, közvetlenül a VKM alá rendelt tanítóképzőintézeti királyi főigazgatót neveztek ki, akinek felügyeleti joga 1929-ig megoszlott a királyi tanfelügyelővel, utána 1935-ig önállóan gyakorolta azt. 1935-1949 között az 1935:VI. tc. alapján megszervezett új középfokú tanügyi hatóság, a tankerületi főigazgató hatáskörébe kerültek ezek az intézetek is. Természetesen a felekezeti intézetekben a fenntartó egyház ssját iskolalátogatóival is rendszeresen tartott ellenőrzéseket. Az állami fennhatóság mértékét ill. az egyes iskolafenntartóknak az állami tanügyi szervekhez való viszonyát pontosan szabályozta -az 1883:XXX. tc. és az 1935:VI. tc. Az 1938:XIII., XIV. tc. újabb változást jelentett a tanítóképzés szervezetében. E szerint a latin nyelv nélküli négyévfolyamú, érettségit adó líceumra épült a két éves tanítóképző akadémia. A törvény megvalósulását azonban a háború megakadályozta. így a gyakorlatban maradt az öt évfolyamos képzés: három éves líceum és kétéves tanítóképző; a VKM rendeletileg szabályozta, hogy egyes tanévekben melyik osztály líceum, melyik tanítóképző. A felszabadulás után 1948-ban a felekezeti tanítóképzőket államosították, majd 1949-ben tanulmányi idejüket négy évben állapították meg. Az 1949/50. tanévben pedagógiai gimnáziumként működtek tovább. Az 1950-es években még többször változott a képzés formája, míg végül 1958-ban megjelent a Népköztársaság Elnöki Tanácsa 26. sz. tvr.-e, amely kimondta a középfokú tanítóképzők megszüntetését és elrendelte az érettségire épülő, három éves felsőfokú képzés beindítását.