Csorba Csaba: Miskolc középiskoláinak levéltári dokumentumai a kezdetektől 1950-ig - Borsodi Levéltári Füzetek 29. (Miskolc, 1989)

GIMNÁZIUMOK

A középiskola többi tárgyai sem praktikusabbak. A mai gyakorlati irányú korban nagyon is szükséges lenne, hogy a klasszikus nyelvek és irodalom művelődéséből és a velük való iskolai foglalkozásból nyerhető idealizmus tért hóditson. Tekintve azonban a közszellemnek a humanisztikus gimn-al szemben táplált ellenszenvét, és iskolánk körülményeit, az intézet jövő sorsát inkább biztosítva látja a reálgimnáziummá való átszervezéssel. Soós Mihály szerint az uj középisk. reformnak be kellett következnie. Az uj reformnak lehetnek kisebb-nagyobb hibái, melyeket azonban idők folyamán bizonyára rendeletekkel ki fognak küszöbölni, azonban a középiskolák hármas csoportosítása a kor követelménye, s mivel az un. reálgimn. tanterve a klasszikus szellem és az ujabb müveit nemzetek szellemének legértékesebb elemeit egyesíti, a reálgimnáziumot tartja a jövő középiskolájának s ezért a tervet határozottan örömmel fogadja, különben azért, mert nézete szerint a modern nemzetek szellemének is vannak olyan értékes terméketi, amelyek méltán foglalhatnak helyet a klasszikus szellem legkiválóbb alkotásai mellett is. Balázs Győző bár tisztelettel hajlik meg Jégh Gyula meggyőződése előtt, a maga részéről örömmel járul hozzá a reálgimnáziummá való átszervezéshez. Ebből az egyházra és a theológiárs - saját tapasztalatai alapján mondhatja - nem fog veszedelem származni, s az egyház vezetősége meg is fogja találni a módját, hogy ez ne is következzék be. Az életbe a keresztyén klasszicizmust kell belevinni, nem a pogány, görög-latin klasszicizmust, amely pogányos erkölcsöket és szellemet jelent. Zsupán László a reálgimnáziummá való átszervezés mellett nyilatkozik, már szakképesítésénél fogva is. Egy aggodalma azonban van az intézet szempontjából. Igaz ugyanis, hogy a törvény szerint mind a három tipusu középiskola jogosít minden pályára, de kérdés, hogy a gyakorlatban nem a humanista gimnázium lesz-e a minden pályára képesítő iskola, mig a reálgimn. végzettségű ifjak bizonyos pályákra való lépés előtt, humanista gimnáziumban fog kelleni pótképesitést szerezniük. Ebből a szemponthói a reálgimnáziummá való átszervezés degradálását jelentené iskolánknak, s ez sajnálatos lenne az intézet régi tekintélyére nézve. Egyébként, minthogy minden bizonnyal mindnyájunknak határozottan kialakult felfogásunk van a tárgyalt kérdésben, s egymás meg-