Kováts Dénesné: Zemplén megyei országgyűlési követválasztások 1861–1910 - Borsodi Levéltári Füzetek 27. (Miskolc, 1989)

ZEMPLÉN MEGYE LEGJELENTŐSEBB KÖVETEI (1861-1914)

Művei: A magyarság jövője (Bp. 1918.) Magyarország igaza (Bp. 1919.) Öt év múltán. A Károlyi korszak előzményei (Bp. 1923.) Irodalom : Révai Nagy Lexikon IV., Budapest, 1912. 154. Magyar Életrajzi Lexikon I.,szerk.:Kenyeres Ágnes,

Bp . 1967 . 280 DÓKUS ERNŐ (1852.febr.5. - 1934 . jan . 17 . ) Ügyvéd, a főrendiház tagja, császári és királyi kamarás. 1870-től 1878-ig a miniszterelnökségnél, ill. a honvédelmi minisztériumnál volt segédfogalmaző. Ezután nagy utazásokat tett külföldön. Hazatérése után a felső-zempléni egyházmegye tanácsbírájaként, gondnokaként, s a sárospataki Református Főiskola igazgató tanácsosaként tevékenyen részt vett a közügyekben. 1889-ben a sátoraljaújhelyi kerület képviselője. A Szabadelvű Párt híve, egészen annak bukásáig. A koalíció idején mandátumot nem vállalat, s a politikai élettől teljesen visszavonult. 1910-ben a Tiszáninneni Református Egyház kerület főgondnokának választották meg. Irodalom : Révai Nagy Lexikona,V., Budapest,1912.656 . Pallas Nagy Lexikona V.,Budapest, 1893 . 417 . HEGEDŰS LÁSZLÓ (Sárospatak,1814.nov.13.-Budapest.1884.febr . 28 Református lelkész, tanügyi író, a MTA levelező tagja. Apja halász. Tanulmányait Sárospatakon kezdte, majd Eperjesen és Poprádon folytatta. 1838-ban tanítói diplomát kapott. Már ekkor kedvelt szónok. 1839-ben a sárospatakiak papjuknak választották, mielőtt azonban ezt az állást elfogadta volna külföldre ment és a berlini egyetemen bölcsészetet és hittant hallgatott. 1840-ben lett lelkész szülővárosában. Barátjával, Erdélyi Jánossal együtt a tanügy, különösen egy tanítóképző emeléséne buzgólkodott. Ténylegesen nem vett részt a szabadságharcban, de lelkesítő beszédei miatt az abszolutizmus ide jén zaklatásoknak volt kitéve. 1855-ben az Alsózempléni Egyházmegye espereséül választotta. Híressé lettek körlevelei, melyekben a papságot az iskolák rendezésére szólította fel.