Seresné Szegfői Anna: Borsod vármegye képviselete a reformországgyüléseken - Borsodi Levéltári Füzetek 21. (Miskolc, 1987)
Bevezetés
gondolatot. A tárgyalásra került témák sokasága mellett az országgyűlés ered ménye csekély, az udvar időhúzó taktikája fényesen bevált. A magyar nyelv ügyében történt előre-lépés (a fő- és középiskolákban kötelező tárgy lett), a közoktatás magyar nyelvűségére azonban még mindig csak homályos utalás történt. A vallás ügyében is volt némi előrelé pés, törvényesítették a protestáns lelkészek előtt kötött vegyes há zasságokat, de a fözfelháborodást kiváltó reverzálisokról nem történt intézkedés. A polgári szabadságjogok tekintetében meg kell említeni a nem nemesek birtokbírhatásának és hivatalviselésének törvé nyesítését. Ez a törvény azonban magában hordozta végrehajtásának lehetetlenségét is, hiszen az ősiség fennmaradt, a hivatalviselés- nek pedig alapvető akadálya volt, hogy a tisztújításon csak nemesek szavazhattak. Említést érdemel még a váltótörvénykönyv és a csődtörvény módosítását célzó két cikkely, valamint az országgyűlési szállásokért fizetendő bérek szabályozása. Ez utóbbi kettő az, a- mely a királyi kívánságok közül megvalósult. Az elkészült nagyszámú javaslat elutasítása, a csekély eredmény, végső bizonyítéka volt annak, hogy a kormánnyal együttműködve nem képzelhető el a reformprogram. Az elkészült de meg nem valósult reformtervek már mind a polgári átalakulást kívánják, az önálló államiság irányába mutatnak. Ez már a függetlenség és a haladás eszméjének összekapcsolódása, még akkor is, ha nem letisztult formában. Borsod országgyűlési szereplését és az ennek alapját jelentő közhangulatot jól jellemzi a két követ személye: Palóczy László és Szemere Bertalan - ez a két név a reformerek győzelmét jelzi a megyében. Ehhez járul még, hogy a protestáns Palóczynak ez a legradikálisabb korszaka, melyet a vegyes házasságokkal szembeni katolikus magatartás váltott ki és amelyet olyan tények jeleznek, mint a papi javak szekularizációjára vonatkozó javaslat, melyből országgyűlési indítvány is született. E mellett az indítvány mellett még másik két indítványról is érdemes megemlékezni: az egyik a Mátyás király könyvtárának visszavásárlására vonatkozott, ezt mindkét tábla elfogadta, a király pedig kegyesen megígérte. A másik indítvány - mindkét tábla jóváhagyásával - a Helytartótanács "megdorgálását" kérte a törvénytelenségek miatt; ez a felirat válasz nélkül maradt. Az udvar az országgyűlés alatt siekresen taktikázott az idővel, XXI
