Seresné Szegfői Anna: Borsod vármegye képviselete a reformországgyüléseken - Borsodi Levéltári Füzetek 21. (Miskolc, 1987)

Bevezetés

a táblák közötti végeláthatatlan vitákba torkolltak a legfontosabb javaslatok. Ez a módszer, bár nem első esetben vezetett eredményre, nem bizonyult végső megoldásnak, így az udvar az országgyűlés után ismét támadásba lendült. Amíg az 1820-as években a megyék, mint az ellenállás gócainak megsemmisítését tűzte ki célul, most a megye- rendszert magát akarta felhasználni az abszolutizmus eszközeként a teljhatalmú adminisztrátorok segítségével. Ez a megoldás az ellenzék szempontjából a veszélyesebb, hiszen még a halódónak számító nemesség is a megyéket tekintette a mindent megoldó orvosságnak, a közjó alapjának. Az új főispánokat, illetve a főispánok helyettesítésére az adminisztrátorokat már 1844-ben kinevezte az udvar. A működésükre vonatkozó utasításban, látszólag a megyék munkájának job- bátétele érdekében, széles ellenőrzési jogosítványt kaptak. A megyei tisztújítások tisztasága érdekében maga az országgyűlés teremtette meg ennek az abszolutista jogkörnek a lehetőségét. A taktika kezdetben bevált, ezt segítette, hogy az udvar az ellenzéki befolyás kivédése érdekében népszerűtlen, konzervatívizmusukról híres férfiakat nevezett ki adminisztrátoroknak. A megyék ellenséges érzülete ellenére az ellenállás nem volt számottevő, az udvarhoz címzett tiltakozó feliratokban nyilvánult meg. Úgy látszott az ellenzék megosztottságán nem lehet úrrá lenni. Hamarosan, - már 1845-46- ban - változott a helyzet. A változáshoz nagyban hozzájárult Kossuth hírlapi tevékenysége is, valamint a centristáknak nevezett csoport szerveződése; ez a csoport volt az, amelynek sikerült a köztudatba vinnie a feudális megyerendszer helyére lépő alkotmányos köz- pontosítás gondolatát és annak olyan fogalmait, mint a népképviselet. Kossuth radikalizmusa, a centristák és a megyerendszer híveinek csoportosulása látszólag az ellentétek kiéleződésének jelei, a valóságban azonban valamennyien a változást kívánják, a célúk azonos s ez utat nyit az ellentéteket félretevő egység felé.

Az ellenzéki egység megteremtéséhez a végső lökést a konzervatív program nyilvánosságra hozatala adta meg. 1846-ban érkezett el annak az ideje, hogy az új országgyűlés előkészítése, az erővonalak tisztázása érdekében az udvar megszervezze a kormányhű konzervatív pártot. Az 1846 novemberében összehívott konferencián ismertették a programot, s ez hamarosan nyilvánosságra is került. A program nyílt kihívás volt az ellenzék felé, hogy saját programjával válaXXII