Seresné Szegfői Anna: Borsod vármegye képviselete a reformországgyüléseken - Borsodi Levéltári Füzetek 21. (Miskolc, 1987)
Bevezetés
a nyilvánosságért folytatott harcban is új korszakot jelentett. A legfontosabb az országgyűlés Pestre költözése lett volna, hiszen a határszéli Pozsony nem volt alkalmas arra, hogy eseményeket formáló tömegeket fogadjon az országgyűlés idejére. Az udvar ellenállása miatt az átköltözést nem sikerült megoldani. Az 1832/36;-os országgyűlés politikai légkörének kialakításában nagy szerepe volt az országgyűlési ifjúságnak. Az országgyűlés karzatán végighallgat ták a tanácskozásokat, tetszésnyilvánításaik sok esetben zavarba hozták a konzervatív hozzászólókat és hozzásegítették az ingadozókat, hogy a reform-párt mellett foglaljanak állást. Az a tény sem elhanyagolható, hogy ök vitték ki a híreket az országgyűlés termeiből nemcsak Pozsonyba, hanem az egész országba is. Lelkesedésük ennek ellenére nem pótolhatta a rendszeres tudósításokat. A reformerekben már 1830-ban felmerült a hiány pótlására egy országgyűlési újság megindításának gondolata, ezt 1832-ben újra felvetették, de anyagi okokból az újságra bukás várt. Az alsótábla más módon is próbálkozott; üléseiknek teljes anyagát akarták nyilvánosságra hozni. A cenzúrát kikerülendő kéziratban kezdték terjeszteni, az írnokok munkabére azonban meghaladta anyagi lehetőségeiket, így ez a vállalkozás is megbukott. Borsod megye levéltárában is megtalálható ennek a vállalkozásnak néhány jegyzőkönyve Palóczy László hagyatékában . Jobb sors várt Kossuth Lajos Országgyűlési Tudósításaira. Kossuth követ-helyettesként volt jelen, tudósításait magánlevélként küldte szét az országban, kezdetben 31 majd 100-nál több példányba A megnyíló országgyűlés első nagy vitatémája az volt, hogy a ke reskedésről vagy az úrbérrendezésről készült munkát tárgyalja-e el sőként a követi kar. Az udvar az úrbéri kérdést tűzte ki elsőként, ezzel kettős célt akart elérni: egyrészt ez gesztus volt az adózó nép felé, másrészt a reformereket jobbágyellenesnek lehetett volna feltüntetni, mivel a követutasítások majdnem mindegyike a kereskedés elsődlegességéhez ragaszkodott. A tét nem a formális kérdés megoldása volt, hanem az, hogy a reformerek tudnak-e egységfrontot alkotni, még ha látszólag az udvar politikáját támogatják is. Az ellenzék győzött, bebizonyosodott, hogy az egység megteremthető a követutasításokban foglaltak ellenére is; az első helyre az úrbéri kérdés került. Az egység megvalósítása olyan eredményes volt, XII
