Hőgye István: Kossuth Lajosra és családjára vonatkozó iratok Zemplén vármegye levéltárában - Borsodi Levéltári Füzetek 20. (Miskolc, 1981)
T T ogy éppen ezt választani beszédem tárgyául, azért van, mert alig van kettőnkön kivül e díszes nagy gyülekezetben, aki őt beszélni hallá, de bizonyosan én vagyok az a szerencsés ember, aki őt talán legtöbbször hallottam, elébb egy-két éven át Pest vármegye közgyűlésein, utóbb az 184-7-iki pozsonyi országgyűlésen, ahol minden beszédét haliam, utolszor az osztrák határszéli táborban. Sajnos igen gyenge vagyok arra, hogy azon élvezetnek, amelyet beszédei hallatára éreztem, csak árnyékát is tudnám éreztetni t. hallgatóimmal Az ő szónoklata oly tökéletes volt, hogy abban sem hibát, sem hiányt találni nem lehetett. Ezüst csengésű hangja úgy tudott alkalmazkodni, hogy aki ma szobában hallotta beszélni, azt monda: i( igen kellemesen beszél, de egy nagy teremben hangja gyenge lenne. ' Másnap nagy teremben hallá, és ismét azt hivé, hogy hangja éppen jó volt, de a szabad ég alatt elenyészik, és hallá harmadik nap a szabad ég alatt és álmélkodva tapasztala, hogy távolabb állva is minden szavát értette jobban, mint más látszólag erősebb hangú szónokét Bocsánatot kérek tisztelt polgártársak, hogy talán már visszaéltem becses türelmükkel, de engedjék meg, hogy néhány szót szóljak még 48-as bajtársaim nevében is; Kossuth Lajos nem vezetett minket diadalokra, nem volt a mi hadvezérünk, de S reánk nézve több volt annál, mert ha ő nincs., honvéd sereg sincs. Egyedül az ő lángoló hazaszeretetének, a nemzetben való bizodalmának, lelkesítő lángszavának köszönhető, hogy a nemzet amely akkor hadsereggel nem rendelkezett, úgy állott, mint a fegyvertelen ember a talpig felfegyverzett katonákkal szemben, mégis felvette a küzdelmet; holott még azt sem tudta, vájjon a saját fiaiból álló, de a fekete-sárga zászló alá esketett ezredek nem ellene harcolnak-é majd. Hiszen azalatt, mig zempléni önkéntes zászlóaljunk alakulóban volt Patakon, két magyar ezred jött be Gácsország felől, még akkor nem szökve, de rendeletre, egy huszár és egy gyalog ezred. Mi bár még fegyvertelenül, katonai tisztelgéssel fogadtuk őket és én mind a kettőre fájdalmas szemmel néztem, mert azt hivém, hogy néhány hét múlva szembe kell egymással állnunk és megverekednünk. A huszárezred fényesen megcáfolta balvéleményemet, vitézül és hü-
