Hőgye István: Kossuth Lajosra és családjára vonatkozó iratok Zemplén vármegye levéltárában - Borsodi Levéltári Füzetek 20. (Miskolc, 1981)

ségesen küzdött ügyünkért a legvégsőkig; de ama gyalog ezred csakugyan ellenünk forditá fegyverét ! Ily körülmények közt nem lett volna csuda, ha a nemzet lemondott volna az ellenállásról, Kossuth Lajos lángelméje érzé egyrészről, hogy ekkor létünkről is lemondunk, és ma már csakugyan nem tudna a világ Magyarországról és a magyar nemzetről; más részről bizott a nemzet önálló erejében és hazaszeretetében, megszavazta a 200.000 újoncot, aminek folytán mindenek előtt megalakult az első 12 honvédzászlóalj, ezek közt a 9-ik 3-ik, 11-ik és ezek legendaszerü hőstettein a többi új zászlóaljak és régi ezredek is fellelkesülten harcoltak szabadságunkért Mi tehát még a régi honvédsereg életben lézengő romjai, méltán sőt még inkább nevezhetjük Kossuth Lajost --mint nevezi az egész nép apánk, mert neki köszönhetjük létünket. Él még bennünk -- kedves honfitársaim — akik őt beszélni hallottuk akik az ő lángszavára a magyar nemzet eszméiért fegyverrel küzdöttünk -- él még az ő szelleme, él vágyunk a független hazáért, amely nemcsak névleg, de valóban ország, -állam legyen, annak minden lényeges kellékével birjon. Oh! ne adjanak helyt kebleikben azon tévtanoknak, hogy ez elérhetetlen, tehát mondjunk le róla, sőt küzdjünk ellene, mint fájdalom a mai hivatalos többség teszi, de legyenek róla meggyőződve, hogy amit egy egész nemzet állhatatosan akar, az előbb — utóbb meg is valósul, a független magyar hazának tehát meg kell lennie és meg is lesz." Dr. Szirmay István beszédéből: "Mélyen tisztelt ünneplő közönség! Végére hanyatlik immár ünnepünk! Néhány rövid pillanat még és le fog hullani a lepel arról az emléktábláról, mellyel városunk közönsége Kossuth Lajos egykori lakását megjelölte. Márvány darabba vésett arany betűk fogják hirdetni onnan, hogy volt egy idő, amidőn itt élt, itt lakott, Kossuth Lajos. Mielőtt színről szinre látnánk az örök időknek szánt emlékszavakat, gyújtsuk meg lelkünkben az áldozat tüzét és küldjittak hálaadó imát a népek sorsát vezérlő Gondviseléshez, amiért bennünket is választott népének fogadott és megengedte, hogy mi is oda véshessük városunk falaira : „Itt élt Kossuth Lajos,,