Seresné Szegőfi Anna: Zemplén vármegyei esküszövegek - Borsodi Levéltári Füzetek 19. (Miskolc, 1983)
Bevezetés
XI * Öli szölopásztorok, rét, erdő, mezőkerülők, csőszök, kukoricapásztorok. így aprózódott fel, feladatában és felelősségében is pl. a sárospataki ref. kollégium gazdasági tisztségviselőjének valamikori egy "hivatala” a 18. század végére terménybegyüjtő, pincefelügyelő, magtárfelügyelő, inagtárőr, "az aratási jótétemények elfogadója" tisztségekre, egymástól megkülönböztetett feladatokra, a feladatok pontosabb elvégzésére, ellátására. A közigazgatásban létrehozott új tisztségeket rendelkezésekkel, rendeletekkel körülszabályozták, néha helyi szokásokkal módosították, rangját, helyét, a munkával járó díjazást kijelölték, meghatározták, esküszövegüket Írásban rögzítették. Ezek az esküszövegek általában az egész országban hasonlóak, hiszen a 18. század végétől a Mária Terézia és II. József-féle közigazgatási utasítások szerint más területen is érvényesült az egységesítés. Hasonló esküt kellett tennie Borsod megye alispánjának az Abaúj vagy Zemplén megyeihez. Pontos utalásunk nincs, de feltehetően az egységesítő szándék, - ha nem külön utasítás - tette szükségessé, hogy Zemplén megye 1826-ban új esküszöveget dolgozott ki megyei tisztviselői számára. Ezekben az új eskümintákban benne van a régi jó, de az ész-szerü- sitő új is, a lényegkiemelés, a megváltozott nyelvi fordulatok is tükröződnek. Szembetűnő, hogy a változások ellenére a megyei tisztségek, tisztségviselők egyik legfontosabb velejárója az erkölcsi "feddhetelenség", becsületesség, "az emberi tekintetekre" a harag és részrehajlás nélküli döntések fontossága, a közhivatal nagy rangja. Az áttanulmányozott és kiválogatott esküszövegekből külön érdekességgel bírnak a görög, zsidó, cigány eskük szövegei, melyek sem formájukban, sem tartalmukban nem hasonlóak a magyar hivatali, vagy tanuvallomási eskükhöz, mig a "tót eskü" azonos, csak korabeli tótlengyel nyelven van rögzítve Tárcái város jegyzőkönyvében. A görögség tanúvallomásnál a magyarokéhoz hasonló esküt tett, hiszen a török keresztény alattvalókat nevezték itt összefoglaló néven görögöknek, akik istenükre, szentjeikre esküdhettek "hittel." A közölt alattvalói, hüségesküjük politikai tartalmú, elsősorban a királyra, annak hűségére "engedelmes és alájavettetett jobbágy" állapotuk megtartására tettek esküt, bár megfogalmazódik az is, hogy a "tartomány törvényeihez magamat és cselekedeteimet alkalmaztatni fogom." A Hegyalja viszonyaihoz igazodik az eskü azon része, amely a pénzkivitelt tiltja meg, hiszen az itt összegyűjtött
