Seresné Szegőfi Anna: Zemplén vármegyei esküszövegek - Borsodi Levéltári Füzetek 19. (Miskolc, 1983)
Bevezetés
XII vagyont pénz formájában vitték ki, nem fektették vállalkozásokba. A megyében jelentős számban éltek görögök és gazdasági szerepük még nagyobb volt, ezért találkozunk velük és esküszövegükkel, a különféle peres ügyekben, gazdálkodási iratokban* Ha más nemzetiségű, akár lengyel, orosz, német ajkú idegen vagy "hazai alattvaló" vallomást, vagy esküt tett, azonosan tehette a magyar szöveghez, csak anyanyelvén. Mind a zsidóságtól, mind a cigányságtól azért "vettek" külön esküt, mert szokásaikban, erkölcsükben, a zsidóság még vallásában is különbözött az itteni lakosságtól. Esküszövegük megfogalmazásakor feltétlenül figyelembe vették sajátos szokásaikat, önmaguk és társaikra tett átkozódásaikat, ezért találni ilyen kifejezéseket: "ha igazat nem vallók a völd nyeljen el ... az inszakadás és bél- poklosság szálljon meg... a nyavalyatörés, vérfolyás és a gutaütés érjen meg... a hirtelen halál ragadjon el." Belefoglalták az eskübe azt, ami a zsidókra a legnagyobb csapás volt, hogy elvesznek testestül-lelkestül és minden vagyonostól és nem juthatnak "Abra- hám kebelébe", t.i., ha nem mondanak igazat. A cigányság esküje is önátkozódó: "átkozott legyek, mind jártamban, keltemben, nyugtomban, mentemben, egész harmadiziglen soha se lopásban, se cserélésben szerencsém ne legyen... ha nem igazán esküszöm az akasztófán száradjak meg és a dühös hóhér keze által múljak ki." Az esküszöveg külön érdekessége, hogy már a 17. században, mint sokáig később is a cigányságot az egyiptomi néppel azonosították, illetve egyiptomi szármázásúnak tartották, ez tűnik ki a fáraó királyuk istencsapásának rajtuk megismétlődésétől való félelmükből, illetve az ezzel történő fenyegetésből. A közlés technikai kérdéseihez az alábbiakat említhetjük. Az esküszövegeket Zemplén megye levéltárából különféle irategyüttesekből, a Tiszáninneni Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményeinek levéltárából és a Postatörténeti Múzeumban őrzött eredeti iratokból válogattuk, amelyek mind a történeti Zemplén megyére vonatkoznak. A szövegek a megyei és alsóbb szervek, hivatalok közigazgatási tevékenységére és a kapcsolódó tisztségviselők kötelességeire utalnak. Közigazgatási feladatot látott el a nemesi közösség hadnagya, kishadnagya - aki a biró és segítői szerepét töltötte be - vagy a céheken belül a céhmester, de a bányászbiró, bá— nyászgazda, a postakiadó is. Beválogattuk a megyében állomásozó tisztek és katonák esküvését
