Seresné Szegőfi Anna (szerk.): Miskolci statutumok 1573-1755 - Borsodi Levéltári Füzetek 13. (Miskolc, 1981)
Bevezetés
VIX Mármost ha a statútumok a helyi szokásokból keletkeznek,^ helytörténeti forrásértékük nyilvánvaló: közvetlenül megismerhetjük belőlük egy adott korszak adott területének viszonyait. Ugyanez mondható el azokról a statútumokról is, amelyek a közösségnek az újonnan előállott helyzethet való viszonyát szabályozzák. A statutum-alkotás harmadik módja pedig az lehet, amikor egy közösség valamilyen általánosabb, nagyobb közösségre érvényes törvényt alkalmaz saját viszonyaira. Ilyen tipusú statútumokkal elsősorban a vármegyei statútumok között találkozunk. Helytörténeti forrásértékük természetesen ezeknek sem kisebb, hiszen a konkrétság éppen úgy jellemző reájuk is, mint az előbbiekre. A statutum-alkotás joga Miskolc esetében sem köthető valamilyen különös, csak erre vonatkozó kiváltsághoz; minden egyes más kiváltság megszerzésével együtt járt, hogy a város maga szabályozhatta az azzal kapcsolatos ügyeit. Ezért érdemes sorra venni a kiváltságokat, hiszen rajtuk keresztül mutatható meg a jogalkotás kiterjeszkedése is. Az első privilégium Nagy Lajos király nevéhez fűződik: a szabad biró— és tanácsválasztás jogát adományozta a városnak. A sort Zsigmond folytatta: 1395-ben szabad törvénykezési jogot - pallosjogot - adományozott, lí+ll-ben pedig az egyházzal kapcsolatos ügyekben való rendelkezés jogát — a patronátusi jogot -; ezeket a kiváltságokat Anna királynő 1503—ból fennmaradt átirataiból ismerjük, A felsorolt privilégiumokból következik, hogy Miskolc a XVI. századtól maga szabályozhatta élete legfontosabb területeit: az önkormányzat, a törvénykezés és az egyház ügyeit. Ettől az időtől indulhatott meg tehát a statu— tumalkotás gyakorlata. A legkorábbi statútumok a XVI. század második felétől ma—
