Seresné Szegőfi Anna (szerk.): Miskolci statutumok 1573-1755 - Borsodi Levéltári Füzetek 13. (Miskolc, 1981)
Bevezetés
VIXI radtak ránk, s ezekből kiderül, hogy a város ekkorra már csaknem minden jogának birtokában van: az első rendelkezések a törvénykezés menetével, a céhek ügyeivel, az egyház jövedelmeivel kapcsolatosak. A céhek dolgaiban a város azon a jogon rendelkezett, hogy a mindenkori főbiró egyúttal a legfőbb céhmester is volt. Úgy tűnik, kezdetben két olyan rétege volt a lakosságnak, amely bizonyos szempontokból nem tartozott teljesen a tanács joghatósága alá; az uradalom zsellérei — akik néhány utcát laktak, példáúl a Papszer és a Zsellérszert valamint a nemesek, akik fölött a vármegye rendelkezett. A XVII. század folyamán azonban lassan e rétegek fölé is kiterjesztette hatalmát a tanács, amint azt éppen a statútumok bizonyítják. Az igazi nagy változás a XVTIX. század elején köszöntött Miskolcra: a város 1702—ben megváltotta magát, azaz megszerezte a földesúri jogok egy részét. Ettől kezdve a statútumok száma megsokszorozódik: alig van olyan területe az életnek, amelyet nem ezek szabályoznak. Ez a folyamat 1755-tel zárul le, amikor újra földesúri függőség alá kerül Miskolc. Jelen füzetünkben Miskolc város 1755—ig alkotott statútumainak a regesztáit adjuk közre. A korszakhatár kiválasztása nem szorul különösebb magyarázatra: a földesúri függőség következtében ha meg nem is szűnt, de mindenesetre erősen korlátozódott a város joghatósága. A "statutum” fogalmat a lehető legtágabban értelmeztük: minden olyan rendelkezést felvettünk a gyűjteménybe, amely formai vagy tartalmi jegyek alapján statútumnak minősíthető. így példáúl bekerültek a gyűjteménybe a bérleti szerződéseknek azon részei, amelyek a lakosságnak a szerződéssel kapcsolatos kötelességeit határozzák meg, holott a szerződés maga semmiképpen nem statutum.
