Seresné Szegőfi Anna (szerk.): Miskolci statutumok 1573-1755 - Borsodi Levéltári Füzetek 13. (Miskolc, 1981)

Bevezetés

- V —

BEVEZETÉS

A jog, az emberi közösségek életét meghatározó és szabályozó normák rendszere igen fontos forrása lehet a helytör- ténetirásnak. Megyéink első helytörténésze, Szirmay Antal már a múlt század elején világosan látta ezt: ő kezdte el kivonatosan közölni Notitiá historica comitatus Zempleniensis cimü müvében azokat az országos törvényeket, amelyek Zemplén vá] megyére vonatkoznak. Amit ő elkezdett, azt kívánja folytatni és teljessé tenni levéltárunk akkor, amikor a Borsodi Levéltári Füzetek lk, számában közrebocsájtja az 1950 előtti törvények közül azoknak a regesztáit, amelyek közvetlenül vonatkoznak megyéinkre.

Az országos törvények mellett létezik egy másik jogforrás is, amelynek megismerése talán még fontosabb a helytörténet- irás szempontjából: a statútumok. Werbőczy Írja Hármaskönyvében /XXX. rész, 2. cim, 1. §./, hogy minden közösség alkothat statútumokat, feltéve, hogy saját joghatósága legyen és statútumai nem ellenkeznek a magasabb, tehát az országgyűlés és a király által hozott törvényekkel; s kimondja azt is, hogy az ilyen feltételek mellett megalkotott statútumok csakis magára a közösségre és területére lehetnek érvényesek. A saját joghatósággal rendelkező közösségek Werbőczy szerint: a vármegye, a város és a céhek /ugyanott, 5-7. §§./. E három közösség között természetesen alá— és fölérendeltségi viszony van, amely meghatározza az általuk hozott törvényeket is: a mezőváros statútumai nem ellenkezhetnek a megye statútumaival, de - és ez kötetünkből is világosan kiderül - a céhek rendszabályai sem a városi statútumokkal.

Mi tehát a statutum? Werbőczy a polgári jogot két részre osztja /Élőbeszéd, S. cim/: a közjogra - amelyet a fejedelem,