Levéltári Évkönyv 14. (Miskolc, 2006)

Radics Kálmán: Hajdúvárosi igazgatás a Kerület megalakulása előtt

Az adószedő tisztségét a szenátus vagy a kommunitás egy-egy tagja töltötte be, a szenátus által időről-időre kijelölt segítőivel együtt hajtotta be az adót. Munkájáról a városgazdának volt köteles beszámolni, aki ellenőrizte is őt.

Bocskai kiváltságolásaival és a 17. században több ízben is megerősített privilégiumaival a szabolcsi hajdúvárosok elindultak azon az úton, amely a vármegyétől való különváláshoz vezetett.

Bocskai a hajdúkat a kiváltságok széles körével ruházta fel, ami a letelepedés után szinte teljes függetlenséget jelentett. A Káliéból 1609- ben Böszörménybe áttelepített hajdúk már rendelkeztek a vámszedés, a piac-, a vásártartás jogával is. A kiváltságokat teljes mértékben csak addig gyakorolhatták, amíg jelentős katonai erőt képviseltek. Utána megcsonkult kiváltságaikat úgy őrizhették meg, ha megteremtik saját autonóm belső igazgatásukat, elismertetik azt az udvarral és a megyei nemességgel, mindenekelőtt Szabolcs vármegyével. A veszély a török kiűzésével, a kassai főkapitányság megszűntével azzal fenyegetett, hogy a Jászkunság vagy a bihari kishajdú-városok sorsára jutnak, azaz az udvar eladja vagy eladományozza őket. A hajdúvárosokra 1685 óta vetettek ki állami adóterhet, amelyek egyre rendszeresebbekké váltak. A városi vezető réteg előtt világos volt ennek elkerülhetetlensége, s ezért azt akarták elérni, hogy önálló portaszámot állapítsanak meg a városok részére, s azt a vármegyétől külön kezeljék. A döntő fordulat 1696-ban következett be, amikor az ország új adórendszerének megalapozásánál, a törvényhatóságok portaszámának megállapításánál a hajdúvárosok önálló nádori portákat kaptak. A hajdúkerületi statútumok esetében is azt kell látnunk a mindenkori küzdelem céljaként, hogy a hajdúvárosok csak a királyság törvényeinek legyenek alávetve, s ne kényszerüljenek más törvényhatósághoz alkalmazkodni.

A hadirendtartást lazító előírások nyomai már megtalálhatók Böszörmény 1667-ben megújított szabályzatában. A hadnagyokból és a városgazdából álló testület (supremus magistratus) a városvezetés. Követelményként fogalmazza meg a szabályzat, hogy a főmagistrátus „az alatta valókat illetlen ne mocskolja, se szidalmazza, azokat fegyverrel ne hántássá ... az engedetleneket törvényre citálja, kit-kit érdeme szerint törvénnyel büntesse". A három tiszt a tanáccsal együtt a

A város adószedője

55