Levéltári Évkönyv 14. (Miskolc, 2006)

Radics Kálmán: Hajdúvárosi igazgatás a Kerület megalakulása előtt

sen a törvények meglátására". A vérontással járó testi sértés büntetése 12 forintig (vérbírság) a törvényszék dolga, a bírság harmada a kapitányé, a többi a „törvény tevőké" legyen.2

Az utasítás zárófejezete már szociálisan rétegzett társadalomra utal. A kapitány kötelessége a jó vigyázás. Éberség mellett, mint „jó vitéz emberhez illik", részrehajlatlanul ítélkezik, szegénynek boldognak (gazdagnak) egyaránt igazságot szolgáltat. A már említett öt hajdúhelynek a kialakuló igazgatási szervezetéhez ez az utasítás rajzolta meg a körvonalakat, s egy nemzedék múlva a hajdúvárosok igazgatási és igazságszolgáltatási szervezete ezen az alapon már kifejlődődnek mutatkozik.3

Egyed Ákos4 a hajdúszabadság modelljét a székelyszabadságban látja, s tanulmányaiban több hasonló elemre utal. így a katonai szerepre, ami által privilégiumok, szabadságjogok illették meg őket, s társadalmuk a katonai szolgálatnak köszönhette sajátos jogait.

Mindkét néprészt az államhatalom védte a feudális jellegű nagybirtokosság elnyomó törekvéseivel szemben, amíg az érdekében állt. „A székely privilégiumokat biztosító katonai rendszert a Habsburg hatalom 1711-ben megszüntette, s gyakori beavatkozásival átformálta az egész öröklött székely intézményrendszert. Hasonlóan alakult Bocskai tízezer főnyi hajdúkatonáinak sorsa is: a Habsburg-hatalom nem tartott igényt a szolgálatokra, de szabadparaszti állapotuk nem forgott veszélyben".5

A szabadságjogok között a birtokképesség, az adómentesség, a személyi szabadság és a tisztségviselők választása volt az, amit a királyi hatalom megerősített és fennmaradásukat is igyekezett biztosítani. Egyed Ákos véleménye szerint, amikor a székely katonáskodási szokásra hivatkozik Bocskai, a földjét művelő katonáskodást is vállaló típusra gondolt, hogy a hajdú éppúgy földművelő, önellátó katonanép legyen, mint a székely.

A hajdúbirtokot is ugyanolyan jogokkal bástyázta körül, mint amelyek a székely birtokot megvédték az elidegenítéstől. Bocskai elfogadhatóbb megoldásnak tartotta a hazája és uralkodója iránt elkö2 Uo. 5-7.

3 Uo. 7.

4 EGYED Á. A hajdú és székely szabadságjogokról. In. A Hajdúsági Múzeum Évkönyve X. Szerk.: Nyakas Miklós. Hajdúböszörmény, 2001. 45-55.

5 Uo. 47.

52