Levéltári Évkönyv 14. (Miskolc, 2006)
Goda Gertrud: Variációk egy festői témára
Goda Gertrud Variáció egy festői témára (Műalkotás, illusztráció, dokumentum) A Herman Ottó Múzeum Képzőművészeti gyűjteményének van egy olyan kollekciója, ami Miskolc város régi ábrázolásait őrzi. Ennek jelentősége a kor előrehaladtával csak növekszik. Sok olyan utcakép, egykor volt hangulat örökítődik meg általuk, ami különben a feledés homályába veszne. Ezek között vannak közkedvelt városképi jelenetek, olyanok, amire a „festő ecsetjére kívánkozik" kifejezés illik. Hogy valójában miben rejlik az ún. pittoreszk témák ihlető ereje, azt nehéz megfogalmazni. Minden bizonnyal a természet által nyújtott harmónia egészül ki - valami szerencsés véletlen folytán - esztétikussá az ember alkotta konstrukciókkal. Az a tapasztalat, hogy a kevésbé tervezett hátsó udvarok, fészerek, a vízre járás lehetőségét biztosító pallók világa válik ihletővé. Elegendő egy kátrányos fészertető, egy szépen elnyúlt árnyék, vagy egy színesre mázolt fal ahhoz, hogy egy sokáig nézegethető, izgalmas műalkotás szülessen! S ez nem helyi sajátosság volt. A 20. század elejének képzőművészetében általában fellelhető az a „szegény-romantika", amit a művészek szociológiai érzékenysége táplált. A Szinva völgyben egyre több kanyart leíró patak két oldalán úgy épült ki Miskolc utcahálózata - ide tartozik maga a Fő utca és az azzal csaknem párhuzamosan futó Kálvin (Kandia), majd folytatásaként az Arany János utca -, hogy az éltető víz ott volt a telkek végén, helyet adva a malmoknak, áztatóknak, s mindenféle víz- igényes kisüzemnek is. A tiszta karsztvizes patak egyre inkább városi csatornává degradálódott. A művészek ezt tekintették valósághű világnak, ami felidézte a múltat az ott felejtett, új funkciót kapott építményeivel együtt és segítette az emlékezést. (Ezért is szeretik azokat mai kiadványok illusztrációjaként felhasználni.) Reprodukciójuk népszerűsége pedig abból adódik, hogy derűt árasztó hangulatuk révén valami átmentődik a gondtalan gyermekkor világából. Gyakran név nélküli alkotók munkái ezek, s mégis olykor virtuóz módon használták a képzőművészet eszköztárát! Nem annyira a gondolatiságra, hanem inkább a látványra, esetleg a hangulat megörökítésére helyezték a hangsúlyt. Jó amatőröknek számítottak, akik 262
